A mai szentmise kezdőéneke: „Ujjongva ünnepeljük a boldogságos Szűz Mária születését, őtőle született az igazságosság Napja, Krisztus, a mi Istenünk” (In1roitus). 

Mária születése Jézus születésének előjátéka, ugyanis az ő megjelenésével kezd megvalósulni isteni Fia megtestesülésének terve. A Magasságbeli a názáreti Szűzben neki készít Anyát. Az Anya hirdeti, hogy Fia hamarosan elérkezik, és az emberiség megszabadulására vonatkozó ősi ígéretek beteljesedőben vannak. Mária egész nagysága ebben áll: Isten kiválasztotta, hogy Egyszülött Fiának Anyja legyen. 

Mikeás próféta (5,1-4a) a mai első olvasmányban úgy jövendölt róla, mint „akinek szülnie kell”. Szülésének idejét pedig egy új korszak kezdetének jelöli meg: „Te, efratai Betlehem, bár a legkisebb vagy… belőled születik majd…, aki uralkodni fog Izrael felett”. Amikor Mária Betlehemben megszüli Jézust, valóban új korszak kezdődik, a messiási üdvösség korszaka. 

Mária születése tehát a megváltás hajnala: megjelenése új fényt sugároz az egész emberiségre: az ártatlanság, a tisztaság, a kegyelem fényét, annak a nagy fénynek első sugarait, ami majd Jézus, „a világ világossága” megjelenésével árasztja el a világot. 
A Krisztus érdemei által bűntelen és kegyelemmel teljes Szent Szűz nem csak hirdeti a közeli megváltást, hanem magában hordja ennek zsengéit: Ő isteni Fia első megváltottja. Fia húsvéti misztériumának az ő szeplőtelen fogantatása az első előre kinyílott virága: ez a pompás virág ujjongásra ragadja a világot és magára vonja a Magasságbeli Isten tetszését. 
Jézus születése után Isten szemében egyetlen egy születés sem volt olyan fontos és annyira drága az emberiség szempontjából, mint Máriáé. És mégis, homályban marad Mária születése. Senki sem jegyezte föl, a Szentírás semmit se mond róla. Mária életének kezdetét csend borítja, amint egész élete is csendben tűnt el. Mélységes alázat övezi Mária születésének fontos eseményét.
Ez nagyon lényeges tanítás a Krisztus-követő számára: Minél inkább növekedni akar az ember Isten szemében, annál kisebbé kell válnia, annál alázatosabbnak kell lennie, elrejtőzni saját és mások szeme elől. 

Mária először Szent Máté evangéliumában (1, 1-16. 18-23), Jézus nemzetségtáblája végén jelenik meg: „Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte”. Szent Lukács evangéliumában először az angyali üdvözlet elbeszélésében találkozunk vele. 
Márk és János evangéliumában még később, Fia nyilvános működése idején. Mária, mint az Üdvözítő anyja Jézussal kapcsolatban lép be az Evangéliumba. Bár jelenléte sok lapon észrevehető, főképp Lukácsnál, ez mindig mérsékelt és alázatba burkolt, elvész Fia jelenlétében. Mária élete összeolvad Jézus életével és elvész abban. Mária valóban rejtetten élt Krisztussal Istenben. Ez a rejtettség nemcsak gyermek éveit jellemezte, hanem istenanyasága napjait is, akkor is, amikor Fia a siker pillanatait élte, vagy amikor egy asszony, Jézus beszédétől fellelkesülten így kiáltott a tömegben: „Boldog a méh, mely téged hordozott” (Lk 11,27). 

A mai Mária-ünnep tehát arra hív minket, hogy éljünk rejtetten: Máriával Krisztusban és Krisztussal Istenben. Boldogok, akiket a körülmények által maga Isten vezet az alázat és az egyszerűség útján, akik meg vannak fosztva mindattól, ami rájuk irányítaná az emberek tekintetét. Ezeknek, hogy belépjenek a lélekben szegények seregébe, akiknek Jézus megígérte a mennyek országát, csak egyet kell tenniük: bekapcsolódni Isten üdvösségtervébe. Azoknak is utánozniuk kell azonban Máriát, akik az egyházban vagy a társadalomban felelősségteljes helyet töltenek be. Meg kell tanulniuk Máriától, hogy feltűnés, önmaguk vagy előnyök keresése nélkül szolgálják testvéreiket, szívesen vonuljanak a háttérbe, főképp ha tovább nincs szükség a tevékenységükre. 
Aki a Szent Szüzet szeretné utánozni, annak szívesen kell elrejtőznie Isten árnyékába abban a meggyőződésben, hogy ha tett is,valami kicsi jót, az Isten ajándéka és mint ilyennek a köz javát és Isten dicsőségét kell előmozdítania.