Szeretem a rejtélyeket. Szeretek időt adni annak, hogy megértsem a rejtélyeket és a kutatási fázist is élvezem. Sőt, mondok egy megdöbbentő dolgot, amit csak nagyon kevesen tudnak…szeretem a krimit. Nem, nem azért, mert véres és mert sötét a lelkem, inkább csak azért, mert sok mindent megtudhatok az emberről általa. Például azt, hogy mi vezérli, mi adja a lökést ahhoz, hogy valaki megtegyen nagyon csúnya dolgokat és nem utolsó sorban azért, hogy hogyan lehetne vajon azoknak segíteni, akik olyan helyzetbe kerültek, ami arra vezette őket, hogy valami szörnyűséget csináljanak.

Sok olyan könyvet olvastam és dokumentum filmet láttam már, ahol olyan emberek beszélnek, akik a fenti helyzetbe kerültek. Csináltak nagyon csúnya dolgokat és most a büntetésüket töltik. A legtöbbjük valamilyen feldolgozatlan családi trauma vagy bántalmazás áldozata volt gyermekkorában. Persze, ez senkit nem jogosít fel arra, hogy bűntényt kövessen el, ez pusztán érdekesség. Sokuk nem tudta feldolgozni azt, hogy az életük elején egy olyan törést szenvedtek, amellyel nem tudtak mit kezdeni és a felgyülemlett dühöt és haragot ártatlan embereken vezették le.

Valószínűleg mi nem fogunk elvenni egy emberi életet sem és még a gondolatunkban sincs az, hogy bántsunk valakit, viszont szinte biztos vagyok benne, hogy mindannyian haragudtunk már saját magunkra. Haragudtunk azért, mert elkövettünk hibákat, hoztunk rossz döntéseket, csináltunk helytelen dolgokat. Aztán megbánhattunk szavakat, amiket a pillanat hevében mondtuk ki és gyötörhet a lelkiismeret, ha valakivel nem úgy bántunk, ahogy kellett volna. Hogy mi a közös a fenti emberek és köztünk? Mindannyiunknak szüksége van a szerető megbocsátásra! Szükségünk van arra, hogy valaki olyannak lásson, amilyenek vagyunk. Követünk el hibákat, hozunk rossz döntéseket, de semmi sem megnyugtatóbb annál, minthogy tudjuk, valaki ezekkel a hibákkal együtt szeret.

Talán ha valaki elmondta volna a fent említett személyeknek, hogy a bántalmazás nem azért történt, mert ők értéktelenek és feleslegesek, akkor nem érezték volna azt a haragot, ami bűnbe vitte őket. Talán ha emlékeztetnénk magunkat arra, hogy Jézus Krisztus mekkora szeretettel fordul felénk, akkor nem haragudnánk magunkra azért, mert gyarlóságunk néha erősebb. Jézus a gyarlóságunkkal együtt elfogad.

Szeretgess ma meg te is valakit, hogy érezze, úgy jó, ahogy van!

Áldott napot!

bejegyezte: csomó hajni – március 29, 2022