"…és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként."

Pál levele az efézusiaknak 5. fejezet 2. vers

Előfordult már veled, hogy nehéznek tűnt megtenni valamit, amit Isten kért tőled? Vagy megtörtént, hogy láttál valakit, akinek segítségre lett volna szüksége, de inkább továbbmentél, mert éppen siettél valahova? Esetleg nem a megszokott barátságos szavakat gondoltad vagy mondtad arra, aki a nagy forgalomban hirtelen a semmiből eléd vágott, vagy éppen "szuttyogott" előtted? Ez természetes. Úgy értem, hogy ez az emberi természet velejárója. Nem jó, hogy így történik, de ez az, ami általában belülről, magától jön. Gondolkodás és erőlködés nélkül.

Ha a reggeli dicséreteket olvasod, az azt jelenti, hogy lelki beállítottságú ember vagy, ezért biztos vagyok benne, hogy a lelkiismereted nem maradt csendben az ezekhez hasonló helyzetekben. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy próbáltál már változtatni. És volt, amikor sikerült is, de a rosszabb napokon előjöttek a régi beidegződések, és megint úgy reagáltál, mint régen. Vagy egyes emberekkel kapcsolatban és egyes helyzetekben tudtál úgy viselkedni, ahogy szerettél volna, más esetekben nem. Talán különböző módszereket is kipróbáltál már, hogy hogyan emlékeztesd magad arra, hogy mi a helyes, például „háromig számolok, mielőtt kinyitom a számat”, és hasonlók. Elgondolkoztál már azon, hogy hogyan lehet minden, de legalábbis egyre több helyzetben helyesen viszonyulni másokhoz, még azokhoz is, akik bosszantók? 

Van egy rossz hírem, és egy jó. A rossz hír az, hogy módszerek nem fognak segíteni, mert azok csak emberi megoldások. A könnyebb helyzetekben működnek, a nehezebbekben nem. A jó hír pedig az, hogy Isten erre is kitalált valami jobbat. Nem kell a különböző helyzetekre különböző módszereket kitalálni, elég, ha egyetlen egyszerű kétszavas elvet megjegyzünk: "éljetek szeretetben". 

Szeretetben élni leegyszerűsítve azt jelenti, hogy minden helyzethez és mindenkihez jó szándékkal közelítek. A jót feltételezem róla, a jót kívánom neki, és ezért a jóért teszek is, ha valami rajtam múlik. A szeretet az alapja mindennek, amin gondolkodom, amit mondok és teszek. A szeretet a keret mindenhez, amihez közöm van. Olyan, mint a háttérkép a telefon kijelzőjén, vagy a számítógép képernyőjén. Sőt, inkább mint az operációs rendszer, ami működteti az egész szerkezetet.

Ha ilyen a gondolkodásom, akkor minden helyzetben tudok úgy dönteni és viselkedni, hogy a lelkiismeretem nyugodt marad utána is.

 
Hogy ez nem könnyű? Lehet. De "Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk", és ő nekünk is tud segíteni egyre inkább ilyenné válni. Van kedved kipróbálni? Pont a legjobbkor kezdjük! Felkészülni, vigyázz, rajt!

Szeretetteljes napot!

Bejegyezte: Simon Csaba – szeptember 18, 2020