Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
2020. Szeptember 6.
Nap szentje: Szent Zakariás próféta
Szent Zakariás próféta Barakiás ószövetségi papnak volt a fia.
Felesége, Erzsébet Áron leányai közül való volt, és Szent Annának, a
Legszentebb Istenszülő anyjának nővére. A Szent Evangélium tanúskodik
róla, hogy Zakariás és Erzsébet jótettekben gazdagon, feddhetetlenül
járták útjukat. Mindketten igazak voltak Isten előtt, mindig
megtartották a parancsolatokat, tisztes életet élve, aminek is
bizonyítéka Szent János, a tiszteletreméltó és dicsőséges próféta, az Úr
előhírnöke és Keresztelője.
Az Írás azt mondja: „gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7,16), mert
a jó fa gyümölcse nem lehet rossz, hanem úgy kell lennie, ahogyan egy
másik helyen áll: „ha a gyökér szent, az ágak is azok” (Róm 11,16).
János a szent ág, aki szent gyökérből nőtt.
Zakariás próféta, az Előhírnök atyja Heródes, Júdea királya
uralkodásának idején volt pap Jeruzsálemben. Mivel Abijá csoportjából
volt, a nyolcadik héten került rá sor (a papi szolgálatban). Még Dávid
király idején történt, hogy látván, mennyire megsokasodtak Áron utódai, a
király – mivel látta, hogy képtelenség, hogy mind egyszerre
szolgáljanak a templomban –, huszonnégy csoportra osztotta őket,
sorshúzással eldöntve, hogy milyen sorrendben kövessék egymást a
szolgálatban (lásd 1Több 24,1-19). Mindegyik csoport élére egy vezető
került, a papok száma pedig összesen mintegy ötezer volt. Hogy a papi
csoportok tagjai ne kerüljenek vitába egymással, az osztályokon belül is
sorsvetés határozta meg, kire milyen szolgálat jut. Ez a rendszer az
Üdvözítő világrajövetelekor is fennállt.
Mikor Zakariás a szolgálatát végezte Isten előtt, ami abból állt, hogy
tömjénáldozatot mutasson be a szentélyben , megjelent az Úr angyala az
oltár jobb oldalán állva. Ezt látva Zakariás nagyon megrémült, de az
angyal elűzte félelmét, mondván: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra
talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és
Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek
majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő
italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szent Lélekkel,
Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte
jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez,
és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült
népet állítson az Úr elé” (Lk 1,13-17).
Mindezeket hallva Zakariás csodálkozott és kételkedett, mivel Erzsébet
meddő volt és mindketten idősek voltak. És így szólt az angyalhoz:
„Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is
előrehaladott korú” (1,18). Az angyal ezt mondta neki: „Én Gábriel
vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek
veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, amiért nem hittél
szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most
megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe
nem mennek” (1,19-20).
Zakariás a szentélyben maradt, a nép nagy sokasága pedig, amelyik a
tömjénáldozat bemutatásakor kint állt és imádkozott, csodálkozott, hogy
hol késik. Amikor kijött, jelezte, hogy nem tud beszélni; a nép ebből
megértette, hogy látomást látott. Amikor pedig leteltek papi
szolgálatának napjai, hazatért otthonába, a hegyvidékre, Júda egyik
városába.
Miután beteljesedtek az angyal által mondottak és világra jött a
magtalannak hitt Erzsébettől János, Zakariás egy táblát kért, felírta rá
a fia nevét. Ekkor megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, beszélni
kezdett, és hangos szóval áldotta az Istent. A Szent Lélekkel megtelve
ezeket mondta: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és
váltságot szerzett neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának,
Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök
időktől fogva… Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert
az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait…” (1, 68-77).
Amikor pedig a mi Urunk Jézus Krisztus megszületett Betlehemben,
eljöttek a napkeleti bölcsek, hogy hódoljanak neki, és elmondták
Heródesnek, hogy megszületett a Messiás, Izráel Királya. Akkor Heródes
katonákat küldött Betlehembe, megparancsolva, hogy azok öljenek meg
minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket. A királynak eszébe jutott
Zakariás fia, János is, lévén hogy hallott mindenről, ami János
születésének idejében történt, hiszen Júda hegyvidékének egész népe
beszélt azokról a csodálatos dolgokról, amik Zakariással és Erzsébettel
történtek. Ezek a hírek a maguk idejében Heródes fülébe is eljutottak.
A király, elgondolkodva mindezeken, ezt mondta magában: „Csak nem ez
lesz valamiképpen Izráel királya?” Ezért aztán gyilkosokat küldött
Zakariás házába, ám azok nem találták Szent Jánost és anyját, mert a
betlehemi gyilkosságokról hallva elmenekültek otthonról. Erzsébet,
felvéve a gyermek Jánost, aki akkor másfél éves volt, a hegyekbe
menekült.
Zakariás ekkor szokás szerint a papi szolgálatát látta el
Jeruzsálemben. Erzsébet pedig, elrejtőzve a hegyekben, könnyek között
imádkozott Istenhez, kérve Őt, hogy őrizze meg gyermekét. Amikor fentről
látta, hogy katonák jönnek, akik keresik őket és egyre közelebb érnek
hozzájuk, így kiáltott az előttük lévő kősziklához: „Isten hegye, fogadd
be az anyát a gyermekével!” A hegy pedig rögtön megnyílt és elrejtette a
menekülő Erzsébetet és Jánost az életükre törő üldözőiktől.
A katonák nem találták meg azokat, akiket kerestek és dolgavégezetlenül
tértek vissza Heródeshez. Akkor a király a templomba küldetett
Zakariásért, ezekkel a szavakkal: „Add ki nekem a fiadat, Jánost”. De a
szent így válaszolt: „Én most Izráel Istenének szolgálok, és nem tudom,
hol van a fiam”.
Heródes megharagudott, másodszor is Zakariásért küldetett és
megparancsolta, hogy öljék meg őt, ha nem adja ki a fiát. És mint a
felbőszült vadállatok, úgy mentek a gyilkosok Zakariáshoz, nagy haraggal
kérdezve őt: „Hova rejtetted a fiadat? Add ki nekünk, mert így
parancsolja a király. Ha nem teszed meg, te fogsz meghalni!” A próféta
így válaszolt: „Ti megölhetitek a testet, de az Úr magához fogadja az én
lelkemet”. Erre a gyilkosok rárontottak és Heródes parancsának
megfelelően megölték őt, a templom és az oltár között. És a kiontott
vére, ami a márványra folyt, megkövült, Heródes ítéletére és örök
kárhozatára.
Erzsébet pedig a gyermek Jánossal Istentől oltalmazva a barlangban
maradt. Azon a helyen forrás fakadt, felette pedig dúsan termő pálmafa
sarjadt, táplálva a bujdosókat. A fa minden étkezéskor lehajtotta ágait,
enni adva Erzsébetnek és a gyermeknek, majd újra felemelte
lombkoszorúját.
Szent Zakariás meggyilkolása után negyven nappal Erzsébet is visszaadta
lelkét a Teremtőnek. János pedig a barlangban maradt, ahol egy angyal
etette őt, egészen addig, amíg fel nem növekedett és Izráel népe elé nem
lépett.
forrás:Oláh Immánuel
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!