Virágkirálynő Szent Rozália
A kereszténység krisztusi létével mindig számított a szentekre, az önzetlenség ártatlan példáira, akiknek magatartását a lelki írók a benső élet „gyakorlati érdekének” neveznek. Hangsúlyozzák, hogy Isten körül nem tétlen lelkek bolyonganak, hanem működő munkatársak.
Szentek névtárában bőven találni (segítő!) aktív „szereplőket”. Ha élettörténetükről keveset jegyeztek is fel, hatásukjelenlétük szinte zavarba ejtően eleven a népi lelkiségben.
Szent Rozália kultusza főleg a barokk korban teljesedett ki. Eltöprengek: az értelmesen megfogalmazott törvények a valóságot (az emberek szokásait, beidegződéseit) valóban igába hajtják? Természetesen van rendezői értelmük, de végül belenyúlnak abba a folyamatba, amely kimért szabályzókkal legtöbbször szegényebbé válik? Így állunk a népi vallásossággal, a gazdag kinccsel, melynek megcsappanása nem ebben a században, s nem ezekben az időkben kezdődött-kezdődik. Persze arról az egységről nem beszélhetünk, amely a középkort – mint univerzumot – jellemezte, de korunk közösségi buzgalma (a kisközösségeké) ismét fölfedezheti a hajdani „jámborság” modern lényegét.
Rozália. Így példa ő is sok százados hatásával, s nem csupán Esterházy Pál s mások kápolna építtető elhatározása nyomán, hanem az őket megfogó tradícióval, amely a palermói Monte Pellegrino barlangjának félhomályából 1166 körül teremtett legendát. Szicíliában vagyunk, ahol bőséges a folklór virága.
Hogy a Sinibald család tagja halálakor e barlang földjén fekve bal karját tette párnául a feje alá, s jobbjával a keresztet emelte, a középkori jelkép-világ példája.
Szicíliában „mirigyes döghalál” pusztított. Az 1624. esztendőt jelöli meg Telek József ferences. Búcsújárást említ, amikor a litániában (Palermo városában) két pap a segítő mártírok nevét énekelve, először említette Szent Rozáliát. Mintegy égi jeladásra: keresni kezdték és meglelték azt a helyet, ahol a „szent tetemei el valának rejtve”. Híre ettől kezdve terjedt.
A tudománytalan eljárás vádja lép elő, ha gyógyulásokról van szó manapság, s közben elfelejtik: a tudomány bővülésével más, újabb nehézségek jelentkeznek. Rozáliát a virágok királynőjének tartott rózsa latin nevéből, a rosából származtatja a nyelvészet. Mária, az Istenanya jelzője: Rosa mystica – Titkos értelmű rózsa. A keresztény költészetből Claudelt említjük. Ezt írja: „Egyedül a rózsa kellően törékeny, hogy kifejezze az örökkévalóságot.” Egy-egy név történetében meglelhető annak égi mása. Miért lenne csupán profán értelmű, ha a népdalok egyszerűen rózsámnak nevezik a kedvest, legyen az lány vagy legény! A templomokban látva a bensőségével is megragadó Rozália-szobrot, imádkozhatja a zarándok: Tövis nélkül nyílt szép Rózsa. Üdvöz légy Szent Rozália. XVII. századi himnusz. Mi lenne a leggyöngédebb zenei kísérete, ha nem Schubert Rosamunda-nyitánya. A kegyelemtől választott zeneköltő múlhatatlan őszintesége – „a világ éjjelén.”
Forrás:Magyar Katolikus hetilap
Kommentáld!