Szeptember 15. a Fájdalmas Szűzanya (Hétfájdalmú Szűz) emléknapja egyházunkban. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódik, liturgikus ünneplését először a szervita rendnek engedélyezték, majd VII. Pius pápa terjesztette ki az egész egyházra.
Lukács evangéliumában olvassuk: Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2, 34-35)
Az egyház mindig szeretettel és tisztelettel szemlélte a Szűzanya szenvedését – köztük a legnagyobbat: a keresztfa alatt érzett fájdalmát.
1233. augusztus 15-én hét gazdag firenzei férfi elvonult a Monte Senarióra. Elhatározásuk az volt, hogy ápolják a Fájdalmas Szűzanya tiszteletét. XI. Benedek pápa 1304-ben jóváhagyta a szabályzatukat, és ezzel elismerte Mária Szolgáinak Rendjét, vagyis a szervitákat, akik a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon, szeptember 15-én megemlékeztek a Boldogságos Szűz szenvedéséről. Az ünnepet VII. Pius pápa terjesztette ki az egész egyházra, hálából Napóleon fogságából való szabadulásáért, és szeptember harmadik vasárnapjára helyezte.
A régi kalendárium szerint a virágvasárnap előtti pénteken is volt egy ünnepe a Fájdalmas Szűznek, melyet XIII. Benedek pápa terjesztett ki az egész egyházra 1721-ben. Szent X. Pius pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet szeptember 15-ére, és megszüntette a kettős ünneplést.
A kultusz népszerűsítéséből a ferencesek is kivették a részüket, két kiemelkedő irodalmi mű is hozzájuk kapcsolódik: Szent Bonaventura zsolozsmája és Jacopone da Todi Stabat Mater című himnusza. Mindkettő belekerült a római liturgiába, és kiapadhatatlan forrásai és mintái lettek a szakrális népköltészetnek, a Mária-siralmaknak is. Első magyar nyelvű versünk, az Ómagyar Mária-siralom is ennek az áhítatnak az emléke.
A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő anya ábrázolása, igen gyakran ölében tartja halott Fiát (Pietà).
A magyar nyelvterületen is több templom ünnepli kiemelten védőszentjeként a kereszt alatt álló Máriát. A régi magyar szóhasználatban élt még a Fájdalmas Boldogasszony és a Hétfájdalmú Szűz megnevezés is.
Szekvencia
- Áll a gyötrött Isten-anyja, Kín az arcát könnybe vonja. Úgy siratja szent Fiát, Úgy siratja szent Fiát.
- Gyász a lelkét meggyötörte, Kín és bánat összetörte, Tőrnek éle járta át, Tőrnek éle járta át.
- Ó mi nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága Egyszülött szent magzatán, Egyszülött szent magzatán.
- Mennyit sírt és hogy kesergett, Látván azt a nagy keservet, Azt a nagy kínt szent Fián, Azt a nagy kínt szent Fián.
- Ki ne sírna, melyik ember, Hogyha ennyi gyötrelemben Látja lankadozni őt, Látja lankadozni őt?
- Ki ne sírna Máriával, Hogyha látja szent Fiával Szenvedni a szent Szülőt, Szenvedni a szent Szülőt?
- Népét hogy megmossa szennytől, Látta tenger gyötrelemtől Roskadozni Jézusát, Roskadozni Jézusát.
- Látta édes egy-szülöttét, Halálos nagy elepedtét, Látta, hogy halálra vált, Látta, hogy halálra vált.
- Szeretetnek szent kútfője, Fájdalomnak éles tőre Járjon át a lelkemen, Járjon át a lelkemen.
- Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme. Segíts néki tetszenem, Segíts néki tetszenem!
- Én szívembe jól bevéssed, Szűzanyám, nagy szenvedésed S az átvertnek sebeit, S az átvertnek sebeit.
- Gyermekednek, a sebzettnek, Ki miattam szenvedett meg, Osszam meg gyötrelmeit, Osszam meg gyötrelmeit.
- Add meg, kérlek, hogy míg élek, Együtt sírjak mindig véled S azzal, ki a fán eped, Azzal, ki a fán eped.
- A keresztnél véled állni, Gyászban véled eggyé válni: Erre űz a szeretet, Erre űz a szeretet.
- Dicső Szűze szent szűzeknek, Hadd ízleljem kelyhedet meg. Add nékem fájdalmaid, Add nékem fájdalmaid.
- Add tisztelnem, add viselnem, S nem felednem, holt Szerelmem, Krisztusomnak kínjait, Krisztusomnak kínjait.
- Sebeivel sebesítsen, Szent mámorba részegítsen Buzgó vérével Fiad, Buzgó vérével Fiad.
- Hogy ne jussak ama tűzbe, Védj meg engem, drága Szűz, te, Az ítélet ha riad, Az ítélet ha riad.
- Krisztusom, ha jő halálom, Anyád szeme rám találjon És elhívjon engemet, És elhívjon engemet.
- S hogyha testem porba tér meg, Lelkem akkor a nagy égnek Dicsőségét lelje meg, Dicsőségét lelje meg.
Kommentáld!