A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe 335. szeptember 13-ára nyúlik
vissza, amikor Jeruzsálemben felszentelték a bazilikát, amelyet Nagy
Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé. A Szent Keresztet
Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg
Jeruzsálemben. A Keresztet szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az
összegyűlt népnek. Innen az elnevezés: Szent Kereszt felmagasztalása.
Az ereklyét, amelyet később elraboltak a perzsák, Hérakleiosz császár
630 körül szerezte vissza és vitte őrzési helyére – a legenda szerint
mezítláb, szegényes ruhában, a saját vállán.
Az egyház minden évben megüli a Kereszt felemelésének és
felmagasztalásának ünnepét. Felemeli a Keresztet, hogy rátekintsünk, és
tudatossá legyen, mit vállalt értünk Jézus, és milyen úton kell haladnia
minden kereszténynek.
A kereszt ószövetségi előképe a Mózes által póznára tűzött
rézkígyó: aki hittel és bűnbánattal tekintett a kígyóra, megmenekült a
marásától. E rézkígyót Jézus is említi Nikodémusnak mint kereszthalála
előképét. A kereszt hitünk központi jelképe és tartalma. Általa nyertük
el megváltásunkat, a kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való
végtelen szeretetét. Titkát Krisztus feltámadása tárja fel. Jézus
Krisztus megfeszítése előtt a kereszt a legnagyobb tehetetlenség és
szégyen jele volt; ám feltámadásával a remény, a győzelem és a szeretet
jelévé vált. A kereszt az ókori és kora középkori keresztény hitvilágban
és művészetben győzelmi jel, az üdvösség fája, amelyen Krisztus
királlyá dicsőül.
Kommentáld!