Mária nevenapjának megünneplése az újkorban
bukkan föl, de csak Bécs fölmentése után (1683. szept. 12.), Szent XI.
Ince pápa intézkedésére válik egyetemessé az Egyházban. A kultusz
közép-európai meghonosodását főleg a passaui Segítő Szűzanya- (Mariahilf) kegykép tisztelete ihleti.
Lipót császár bécsi udvara a török elől Passauba
menekült és itt könyörgött a kapucinus Mariahilf-kolostor kegyképe előtt
a szabadulásért. Amikor ez bekövetkezett, a kegykép a győzelem napjának
szimbóluma lett és tisztelete villámgyorsan elterjedt. A Győri
Egyházmegyében Tétszentkúton, Győrasszonyfán, Ácson, Bőnyrétalapon,
Csepregen Töltéstaván, Felsőgallán, Pinnyén, Táton, Feketerdőn,
Németzsidányban, Keresztényen van templom, illetve kápolna
Mária-titulussal.
Mária nevének tisztelete (az újkori meghonosodás
ellenére) már a középkorban hagyomány volt. A híres ferences szónok,
Temesvári Pelbárt szerint Szűz Mária nevének öt betűje jelenti azt az öt
nagy jótéteményt, amellyel elárasztja a földet. Az "M" betű jelenti az
irgalamaság anyját (Mater Misericordiae). Az "A" betű jelenti azt, hogy ő
az emberi nem szószólója (Advocata), s azért ő mindenkiért közbenjár az
Úrnál. Az "R" betű (Reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind az
angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója. Az "I" betű
(Illuminatrix) jelentése az, hogy Mária az egész egyháznak és a világnak
is a megvilágosítója. Az utolsó "A" betű pedig azt jelenti, hogy ő
minden szükségben a nyomorúság segítője (Auxiliatrix).
Kommentáld!