Szent Prothus és Jácint (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásának 706. oldaláról)
(részlet)
Prothus és Jácint Eugeniának, az előkelő római Philippus leányának apródjai és a filozófiai tanulmányokban társai voltak. Ez a Philippus a szenátustól az alexandriai helytartóságot kapta meg, ahová magával vitte hitvesét, Claudiát, fiait, Avitust és Sergiust, és leányát, Eugeniát. Eugenia a későbbiekben minden szabad művészetben és tudományban tökéletességre vitte. Prothus és Jácint is vele együtt folytatták tanulmányaikat, és eljutottak az összes tudomány tökéletes ismeretére.
Eugeniát tizenöt éves korában feleségül kérte Aquilinus, Aquilinus consul fia. Ezt válaszolta neki: „Nem származás, hanem erkölcs alapján kell megválasztanunk férjünket is.” Eszerint kezébe került már Pál tanítása, és lelkében kezdett keresztény lenni.
Abban az időben megengedték a keresztényeknek, hogy Alexandria környékén lakjanak. Eugenia, mintegy vigaszt keresve indult el arrafelé, és egy faluhoz érve, meghallotta a keresztények énekét: „A pogányoknak minden istenei csak ördögök, az Úr teremtette pedig az egeket” (Zsolt 95,5). Ekkor ezt mondja szolgáinak, Prothusnak és Jácintnak, akik vele tanultak: „A filozófusok szillogizmusait aggályos alapossággal végigtanulmányoztuk, Aristoteles érveit és Platon ideáit is, Socrates figyelmeztetéseit; és mindazt, amit csak költő dalol, amin szónok és filozófus gondolkozhat, ez egyetlen mondat semmivé teszi. Úrnőtökké a hatalom birtoklása tett engem, nővéretekké pedig a bölcsesség. Legyünk tehát szerzetes testvérek, és kövessük Krisztust!”
Tetszett a terv. Férfiruhát öltve ahhoz a kolostorhoz mentek, amelynek élén Helenus, az Isten embere állt, aki nőt nem engedett magához. Ez a Helenus egy alkalommal egy eretnekkel vitatkozott, és amikor már nem tudott több érvet felhozni, egy nagy tüzet rakatott, hogy az bizonyuljon igazhitűnek, aki nem ég meg. Úgy is lett. Elsőként ő lépett a tűzbe, és sértetlenül jött ki onnan. Az eretneket pedig, mert nem akart a tűzbe lépni, elkergették.
Elébe járult hát Eugenia, és férfinak mondta magát. Helenus így szólt: „Helyesen mondod férfinak magadat, mert noha nő vagy, férfi módra viselkedsz.” Isten ugyanis fölfedte előtte állapotát. Így Eugenia Prothusszal és Jácinttal együtt megkapta tőle a szerzetesi ruhát, és mindenkivel Eugenius testvérnek szólíttatta magát.
Apja és anyja pedig, mikor látták, hogy Eugenia kocsija üresen jött haza, kétségbeesve mindenütt kerestették leányukat, de nem akadtak a nyomára. Megkérdezték a jósokat, hogy mi történt leányukkal. Azt felelték, hogy az istenek a csillagok közé ragadták őt. Ezért atyja elkészíttette leányának képmását, és elrendelte, hogy mindenki imádkozzék hozzá. Eugenia pedig társaival együtt megmaradt az istenfélelemben, és az elöljáró halála után őt választották a helyére.
Kommentáld!