A kubikosok, lókereskedők, pásztorok, szíjgyártók védőszentje. Bőrbaj, elmebaj, himlő, nehéz nyavalya, rák, vörheny, marhavész, szárazság, terméketlenség, tűzvész ellen kérik oltalmát. 

Szent Egyed

Latin neve Aegidius, franciául Saint Gilles, olaszul Egidio. Nem azonos az ugyancsak Egyed nevű 10. századi olasz remetével, sem Assisi Szent Ferenc 13. századi remetetársával, illetve a szintén azonos nevű spanyol ciszterci apáttal.

Szent Egyed bencés szerzetes, majd apát volt. Életéről kevés adat maradt fenn. Athénban született 640 körül. Nagy műveltséggel rendelkezett az orvoslás és a költészet terén, mégis leginkább a szentek tudományához értett. Nagyon korán csodák történtek körülötte. Egyszer például egy beteg koldus kért tőle alamizsnát. Egyednek megesett a szíve rajta, és neki adta felső ruháját. Amint a koldus magára öltötte a ruhát, rögtön teljesen meggyógyult. Egyed ebből megértette, hogy Istennek kedves az alamizsnálkodás. Szülei halála után örökségét szétosztotta a szegények között, s Galliába ment, ahol Provence-ban remetéskedett. A csodáknak azonban nem tulajdonított jelentőséget, és elmenekült az őt csodálók elől. Legendája szerint magányában Isten egy szarvastehenet küldött neki, hogy tejével táplálja őt. Wamba vizigót király egy vadászaton rálőtt a szarvasra, de Szent Egyed a testével fogta föl a nyílvesszőt. A király ezután Egyednek ajándékozta a remeteség területét, ahol ő kolostort alapított, melyet később róla neveztek el (Saint Gilles-du-Gard). Időnként azonban remeteségbe vonult, és éjjel-nappal böjtölt, imádkozott. Fennmaradt róla egy történet, mely szerint egyszer egy híres személy nagy bűn alól kért tőle feloldozást. Amikor a szent misét mutatott be érte, egy angyal pergamenlapot helyezett az oltárra, amire föl volt írva az illető bűne. A mise végére az írás fokozatosan fölszívódott, eltűnt.

Az általa alapított kolostorban halt meg 720 körül. Sírja a középkorban híres zarándokhely volt. Európa-szerte emeltek templomokat tiszteletére.

A középkorban magyar nyelvterületen is nagy tiszteletnek örvendett. A ma Szlovákiában lévő bártfai Szent Egyed-bazilika az UNESCO kulturális világörökségének része. Esztergomban már a 11. században őrizték koponyájának három töredékét. Tiszteletének másik hazai nyoma a Szent László király által 1091-ben alapított somogyvári Szent Egyed monostor volt, amelyet közvetlenül Saint Gilles-du-Gard bencés szerzeteseivel népesített be a király. Valószínűleg a bencés kapcsolatokkal függ össze, hogy 1209 óta a garamszentbenedeki apátság plébániája szintén Szent Egyedet tiszteli védőszentjeként.  A hagyomány szerint Eger közvetlen szomszédságában, a felnémeti völgyben is állott valamikor Szent Egyedről elnevezett bencés apátság, bár ennek létezésére egyelőre nincs bizonyíték. A Vas megyében fekvő Peresznye község templomát szintén Szent Egyed tiszteletére szentelték, mai formáját 1702-ben nyerte el. A felső-magyarországi szászok, „cipszerek” (német: Zipser) által lakott városokban (Bártfa, Poprád, Ruszt) kialakult Szent Egyed-tisztelet azonban már feltehetően nem bencés gyökerű, hanem közvetlen nyugati ihletésű, melyet a nyugatról a városokba érkező kereskedők, iparosok hoztak magukkal.  A Kárpát-medencében több település is a szent nevére felszentelt templomáról kapta nevét (az egykori Szentegyed, a mai Illés Szlovákiában, az erdélyi Vasasszentegyed és Vasasszentegyedivölgy).

Ikonográfiai ábrázolása: a 11–12. századtól német és osztrák területen gyakran látható késő gótikus oltárokon mint bencés apát, lábánál szarvastehénnel, néha nyíl fúrja át kezét vagy a combját.