A törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. (Fil 3,6)
Mindig tanulságos megfigyelni, hogyan munkálkodik Isten egy ember életében. Hogyan lép kapcsolatba velünk, hogyan változtatja meg jó irányba valaki gondolkozását, jellemét, tevékenységét, akinek korábban semmi kapcsolata nem volt Istennel, vagy egészen másként gondolkodott róla. Figyeljük meg ezt most néhány napon át Pál apostol személyén!
Nagyon jó családból származott. Egy akkori világváros (Tarzusz) szülötte, szülei a legszigorúbb vallásos nevelést adták neki (farizeusok voltak), római polgárjoggal rendelkezett, ami nagy előnyöket jelentett, ma így mondanánk: az egyetemet Jeruzsálemben végezte egy híres tanár, Gamaliel lábainál. Korán emelkedett a karrierje, fiatalon már egy bizalmi feladatot kapott: szedje össze Damaszkuszban a keresztényeket. Ő pedig „öldökléstől lihegve" indult, hogy „megkötözve vigye őket Jeruzsálembe" (ApCsel 9,1-2). Ezt a kifejezést arra használják, amikor a nagy vadak üldözik a kiszemelt zsákmányt.
Éppen ez a meglepő: hogyan lehetséges, hogy egy ilyen kiváló ember ölni indul? Hogyan lehet helye egy művelt, vallásos emberben ilyen vadállati indulatnak? Ami fel sem tűnik neki, sőt erénynek tekinti ő is, felettesei is.
Egy képpel így lehetne válaszolni erre: kitűnő hajón indult el, de rossz irányba. Egy értékes ember, aki gonosz célokra használja képességeit, s ezt nem is veszi észre, úgy véli, ez a normális. - Amikor Jézus Krisztus megállítja ezen az úton, és világos látással ajándékozza meg, akkor döbben rá, hogy ő tulajdonképpen gyilkos. S amikor átadja az irányítást Jézusnak, akkor fordul jó irányba az élete.
Mit tartok fontosabbnak: hogy milyen a „hajóm" felszerelése, vagy hogy merre halad? Az én életem hajója milyen irányba megy? Ha így maradok, hova fogok megérkezni?
Kommentáld!