Hány és hány néven szólítjuk a Szentlelket? Vigasztaló, az Igazság Lelke, a Megbocsátás Lelke… De most, ebben a mostani prédikációban, nem a nevekről szeretnék beszélni, hanem a Szentléleknek egy kifejezett működéséről az életünkben.

Abban szerintem egyetértünk, hogy nagyon nehéz a Szentlelket a hitünkben hova tenni. Olyan galambszerű. Akkor itt meg is áll a történet. De hogyha belegondolunk a szentségekbe: a motivációt a Szentlélek adja. A gyónással sincs ez másképp.

A gyónás nem ott kezdődik, hogy megfogom a gyóntatószéknek a kilincsét. A gyónás nem ott kezdődik, hogy egy lelkitükör segítségével elkezdek visszatekinteni a legutóbbi gyónás óta eltelt időre. A gyónás ott kezdődik, hogy hívom a Szentlelket, hogy megvilágosítson. S a Szentlélek az, aki a lelkiismeretünket vezeti.

A lelkiismeret olyan riasztórendszer, olyan jelzőrendszer, ami bekapcsol, hogyha a bűn felé haladunk. A lelkiismeret az, ami segít, hogy tanuljunk, ha elkövettünk egy bűnt. De a lelkiismeretnek is vannak szélsőségei.

Az egészséges lelkiismeret az, amelyik normálisan, egészséges módon reagál akkor, hogyha a bűn felé haladunk vagy elkövetünk egy bűnt. Mondjuk úgy, hogy furdal a lelkiismeret, valami zavar, valami nem kerek.

Az egyik véglet az, amit úgy hívunk, hogy tompa vagy esetlegesen néma lelkiismeret, amikor a lelkiismeret már nem jelez. S ez nem a Szentléleknek a hibája. Ez emberi hiba. Amikor elkezdünk okoskodni, amikor elkezdjük magunkat kimagyarázni. Amikor – mondok egy klasszikus példát – Nagyböjt péntekein megvárom az éjfélt, hogy aztán jól be tudjak lakni mondjuk egy kiadós csülökkel. A törvényt, betű szerint, betartottam. Csak kimagyarázom magamat azzal, hogy igazából már éjfél elmúlt, a péntek elmúlt, most már lehet húst enni. Vagy például amikor kések a szentmiséről. Adott esetben nem is egy-két percet, saját hibámon kívül, mert késett a busz vagy esetleg dugó volt, hanem 10-15 percet kések, és elkezdek magyarázkodni. Krisztus adjon hálát azért, hogy megtestesülhetett. Tegye össze a kezét, hát elkövettem bűnt, megadtam neki a lehetőséget, hogy megváltson. Elkezdünk okoskodni, elkezdjük kimagyarázni a dolgokat, és ez képes eljutni olyan szintre, amikor a lelkiismeret teljesen elnémul.

A másik véglet pedig az úgynevezett rigorista, túl szigorú lelkiismeret, amikor akkor is bekapcsol, amikor nem kéne. Például péntekenként, böjti pénteken elmegyek a hentes előtt, bepillantok, és meglátok egy szép nagy csülköt, és máris bűnt követtem el, mert megkívántam a húst. Vagy a misén nem tudtam 110 %-kal odafigyelni. Ez emberi tulajdonság, az ember 5-10 percig tud fókuszáltan figyelni. S amikor már indokolatlanul bekapcsol a lelkiismeret, akkor onnantól kezdve a lelkiismeretet nem az Isten utáni vágy fogja motiválni, hanem a félelem. Onnantól kezdve attól fogok rettegni, hogy mi lesz az, amibe majd a végső ítéletkor Jézus beleköt. És nem látom meg Istennek az irgalmát, hanem egy ilyen büntető istenkép alakul ki bennem. Rettegni fogok, és nem tudok egészségesen dönteni. A túlzó lelkiismeret a félelmen alapszik. Egy olyan istenképen alapszik, ami, mondjuk így, túlságosan igazságos, és kihagyom az Istennek az irgalmát. A néma lelkiismeret pedig kihagyja az isteni igazságosságot, és visszaél az isteni irgalommal.

A kettő között van az egészséges út. Amikor képes vagyok megérteni azt, hogy az Isten irgalmas, mert az ember megkapta azt a hatalmas kegyelmet, hogy a bűneink bocsánatot nyernek. De igazságos is. Igazságos, mert a tetteinknek a következményeit, nevezzük nevén, egyszer számon fogják rajtunk kérni! Az egészséges lelkiismeretet a Szentlélek vezeti. Nem emberi okoskodás, nem emberi félelem, nem emberi kibúvók, hanem a ráhagyatkozás a Szentlélekre.

A lelkiismeret-vizsgálat fontos dolog, mert az az egyik alapköve a bűn elleni harcnak. Klasszikus példa, amikor jönnek a gyónók, hogy hát Atya, már megint ugyanazokat a bűnöket követtem el. Ilyenkor azt mondom, hogy szerencsés ember, és egy kicsit irigylem is. Tisztában van a bűneivel, tudja, melyek a gyenge pontok az életében. S ezt a Szentlélek megvilágosító kegyelme által veszi észre.

A Szentlélek vezet minket egész életünkben. Vezet az Isten felé, vezet a felé a szeretet felé, amelyet az Isten a mi irányunkban ad. A kérdés, hogy mi akarunk-e, és merünk-e erre válaszolni. Mert igen, az Isten irgalmas, de igazságos is. A Szentlélek megvilágosító kegyelme által ezt megtapasztalhatjuk és megélhetjük. Most Pünkösd vasárnap, amikor a Szentlélek kiáradását ünnepeljük, kérjük a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét, hogy észrevegyük az életünkben a Szentlélek munkálkodását, a Szentléleknek a vezetését. Hogy ne kibúvókat keressünk, ne éljünk vissza az isteni irgalommal, és ne rettegjünk az Istentől, ne felejtsük el, hogy az Isten irgalmas, hanem mind a kettő legyen ott az életünkben, legyen ott az istenkapcsolatunkban. Ámen.

Máté János Kristóf atya szentbeszéde a Városmajori Jézus Szíve templomban.
2021. május 23.