Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. (Mt 5,6)
A hit világossága - Lumen fidei - Ferenc pápa
A hit, amely a térben minden ember számára ragyog, bárhol éljen is, az
idő tengelye mentén is terjed. A hit ugyanis egy olyan találkozásból
születik, amely a történelemben jön létre, tanúságtételek megszakítatlan
láncolatán át érkezik el hozzánk Jézus arca.
Magamtól képtelen vagyok meglátni azt, ami tőlem annyira távoli
korszakban történt. De az emberi megismerésnek nem ez az egyetlen módja.
A személy mindig kapcsolatokban
él. Másoktól ered, másokhoz tartozik,
élete a másokkal való találkozásokban növekszik.
A megismerés, még az
önismeretünk is kapcsolatokra épül. Önismeretünk csak akkor lehetséges,
ha részesedünk egy nagyobb emlékezetben. A Szeretet – aki a Szentlélek,
és aki az Egyházban él – fogja egybe az időket és tesz bennünket Jézus
kortársaivá, s ezáltal lesz vezetőnk utunkon a hitben.
Egyedül
nem lehet hinni. A hit nem csupán a hívő bensőjében élő egyéni döntés;
nem elszigetelt kapcsolat a hívő „énje” és az isteni „te” között. A hit
természete szerint kitárul a „mi” felé. A Credo keresztségkor imádkozott
dialogizáló formája emlékeztet erre. Ezért nincs soha egyedül, aki
hisz, s ezért törekszik a hit terjedni, másokat is meghívni a maga
örömére.
Kommentáld!