Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. (Mt 5,6)
A hit világossága - Lumen fidei - Ferenc pápa
A hit hallásból ered (Róm 10,17). A szóhoz kötött megismerés mindig
személyes megismerés. Felismeri a hangot, szabadon kitárul feléje és
engedelmesen követi. Emellett a hit időhöz kötött megismerés, amely
szükséges a szó kimondásához. Olyan ismeret, amelyet csak a követés
útján lehet elsajátítani. A hallás megmutatja a megismerés és a szeretet
közötti kapcsolatot.
Ami az igazság megismerését illeti, a hallást olykor szembeállítják a
látással. A fény egyrészt felkínálja a mindenség szemlélését, amire az
ember mindig is vágyott. Másrészt azonban mintha nem hagyna teret a
szabadságnak, mert az égből jön és közvetlenül a szembe érkezik,
tekintet nélkül arra, hogy a szem válaszol-e rá.
A Biblia a
kétfajta megismerést összekapcsolta, mert Isten szavának hallgatásához
hozzákötötte a vágyat, amellyel látni kívánta Isten arcát.
A
hallás a személyes hívásról és az engedelmességről tanúskodik, továbbá
arról, hogy az igazság az időben nyilvánul meg. A látás felkínálja az
egész folyamat látását, és lehetővé teszi a beilleszkedést Isten nagy
tervébe.
Hogyan jutnak el a tanítványok a látás és hallás
szintéziséig? Úgy, hogy Jézus konkrét személyéből indulnak ki, akit
látnak és hallanak. A hit világossága egy Arc fénye, amelyen látható az
Atya.
Csak így, a megtestesülés, az emberségünkben való osztozás
által érhette el teljességét a szeretet megismerése. A szeretet
világossága ugyanis akkor ragyog fel, amikor a szívünket érintik meg.
Megérezzük magunkban a szerető személy jelenlétét, aki megengedi, hogy
megismerjük az ő misztériumát.
Csak akkor kapunk megfelelő szemet az Atya meglátására, ha hasonlóvá válunk Jézushoz.
Kommentáld!