Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. (Mt 5,6)
A hit világossága - Lumen fidei - Ferenc pápa
A modern ember úgy látja, hogy a szeretet kérdésének semmi köze az
igazsághoz. A szeretet napjainkban már a bizonytalan érzésekhez, és nem
az igazsághoz kötődő tapasztalat.
Valóban ez lenne a szeretet megfelelő meghatározása? A szeretetet
valójában nem lehet egy „jövő-menő” érzésre redukálni. Igaz, hogy érinti
érzésvilágunkat, de azért, hogy megnyissa a szeretett személy felé, s
ezzel új utat kezdjen, amely abban áll, hogy kilép saját énjének zárt
világából és elindul a másik személy felé.
A szeretet csak akkor
lehet időben maradandó, ha az igazságra épül, csak akkor éli túl a
mulandó pillanatot, s marad meg egy közös út végigjárására. Ha a
szeretet nincs kapcsolatban az igazsággal, akkor az érzelmek
változásától függ, és nem képes kiállni az idő próbáját.
Ha a
szeretetnek szüksége van az igazságra, akkor az igazságnak is szüksége
van a szeretetre. A szeretetet és az igazságot nem lehet szétválasztani.
Szeretet nélkül az igazság rideggé, személytelenné, nyomasztóvá válik a
személy konkrét élete számára. Az igazság, amelyet keresünk, az, amely
értelmet ad a lépéseinknek, akkor világosít meg, amikor megérint
bennünket a szeretet.
Kapcsolódó világlátásról van szó, amely
megosztott megismeréssé válik, a másik látásában való látássá, a
mindenség közös látásává.
Kommentáld!