Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. (Mt 5,6)
A hit világossága - Lumen fidei - Ferenc pápa
A mai kultúrában gyakran csak a technológia igazságát akarják
elfogadni: igaz az, amit az ember képes megalkotni és megmérni, és azért
igaz, mert működik és mozgalmasabbá teszi az életet. Ma ez tűnik
egyedül bizonyosan igaznak, másokkal megoszthatónak. A nagy igazságot,
az egyéni és társadalmi élet összességét értelmező igazságot
gyanakvással nézik. Nem ez az igazság volt az – kérdezik –, amelyet a múlt század nagy totalitárius rendszerei képviseltek?
Nem marad más, csak a relativizmus, amelyben a végső igazság kérdése érdektelen.
E tekintetben korunk nagy felejtéséről beszélhetünk. Az igazság kérdése
ugyanis emlékezet, mert olyasvalami felé fordul, ami megelőzött, s így
saját kicsiny és korlátozott „énünkön” túl képes egyesíteni bennünket. A
mindenség eredetének a kérdése ez, amelynek fényénél látni lehet a célt
és közös utunk értelmét is.
Ebben a helyzetben tehet-e valami szolgálatot a keresztény hit a közjó, az igazság helyes megismerése érdekében?
Szent Pál: „Szívvel hiszünk” (Róm 10,10). A Bibliában a szív az ember
középpontja, ahol minden összetevője találkozik: a test és szellemi
lélek; a személy bensősége s a világ és mások iránti nyitottsága; az
értelem, az akarat, az érzelemvilág. A szív pedig azért képes összefogni
mindezen összetevőket, mert a szív az a hely, ahol megnyílunk az
igazság és a szeretet (amor) felé, és engedjük, hogy mélyen
megérintsenek és átalakítsanak bennünket.
A hit az egész személyt átformálja, pontosan azzal, hogy kitárul a szeretetre.
Kommentáld!