A nap szentje: Szent Bathildis özvegyJanuár 30-án emlékezik egyházunk Szent Bathildisözvegyre. Származása homályos és egészen a VII. századra nyúlik vissza. Egy régi életrajzíró arról tudósít bennünket, hogy angolszász leány volt, akit kalózok hurcoltak el, majd adtak el egy galliai rabszolgapiacon. Erchinoald udvarában szolgaként nőtt fel és feltűnő szépségűvé virágzott ki. II. Klodvig király meglátta Balthidist, megtetszett neki és 649-ben feleségül vette. Nyolc éven át foglalta el férje, Neustria és Burgundia ura mellett a fő helyet. Hallatlan szerencséje nem zavarta meg az egykori szol-gálót. Az angolszász hadifoglyok iránti szeretetre méltó gon-doskodásával bebizonyította, hogy nem felejtette el, s még ke-vésbé akarta megtagadni származását. Balthidis három fiúval ajándékozta meg II. Klodvigot, s ezek később egymás után királyok lettek. 657-ben meghalt Klodvig, Balthidis pedig átvet-te az uralkodást a még kiskorú hercegek helyett. Hét évig visel-te a koronát olyan országban, amelyet hatalmi küzdelmek rendí-tettek meg. Sikerült megőriznie az országot az összeomlástól. 665-ben, miután átadta azuralkodást legidősebb fiának, belépett egy kolostorba. Itt nem vett igénybe semmi kiváltságot, amely őt, mint egykori királynőt megillette volna, hanem az ott töltött tizenöt év alatt Szent Bertilla apátnő vezetésével a nővérek vezeklő imádságos és keménymunkával teli, szigorú életmódot folytatott. Jól mutatja nagyságát, hogy az egyszerű életbe való visszatérés éppen olyan tökéletesen sikerült számára, mint a királynői élete. Kortársai számára Balthidis szentsége megnyil-vánult már az Egyház rendjéért vívott harcában, és az Egyház iránti bőkezűségében. Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy valakit szentnek tekintsen és tiszteljen az Egyház. Életszentség-ének titka abban volt, hogy életének minden helyzetében és eseményeiben őszinte engedelmességgel adta át magát Isten akaratának. Ebben mutat példát mindannyiunk számára abban, hogy hogyan kell Istennek átadni magunkat minden élethely-zetben és körülmények között.