A világon semmi — és ha már itt tartunk, senki — nem tökéletes. Minden törekszik a hibátlanság felé, de soha nem lesz az. A perfekcionista ember számára nehéz elfogadni a tényt, hogy a vizsgán mindig lesz pár hibapont, a munka soha nem lesz 100%-os, és az ember személyisége is gyakran problémás, és attól, hogy elméletben lehetne tökéleteset alkotni, a gyakorlat ettől függetlenül tagadhatatlan: a tökéletesség nem létezik.

Pontosabban földi körülmények között nem létezik. Hála a bűn állandó jelenlétének és annak mindent átható természetének, nincs olyan aspektusa az életnek, ami tökéletes lehetne. Ez a tökéletlenség mutatkozik meg napjainkban egészségügyi, (koronavírus, egyéb világjárványok és betegségek) kapcsolati (politika, házastársi kapcsolatok) és ideológiai (vallás, ateizmus) téren, hogy csak néhányat említsek a kimeríthetetlen listáról. Mi pedig ennek a tökéletlen világnak a sűrűjében próbálunk tólunk telhetően maradandót és jót, közel tökéleteset alkotni. De bármennyire is próbálkozunk, nem sikerül.

Hála Istennek, a tökéletesség azonban csak földi körülmények között nem tud létezni. Istennél van, volt és mindig is megmarad a tökéletesség. Ezért írja Pál apostol az efézusi gyülekezetnek, hogy akiket kiválasztott, azok "őelőtte" (Isten előtt) szentek és feddhetetlenek. Nagyon tetszik egy fordítás, ahol ezt úgy adja vissza, hogy mi, a kiválasztottak "az ő szemében szentek és feddhetetlenek" vagyunk.

Mikor a gyermek a maga "tökéletlenségével" ajándékot készít a szüleinek, az ajándék és a gyermek is tökéletesekké válnak a szülő szemében. Isten is ezekkel a szemekkel tekint rád. Kiválasztott a világ teremtése előtt, úgy, hogy tudta, hogy nem vagy, és sosem leszel tökéletes. De az ő szemében az vagy. Tökéletes, csodálatos, szent és feddhetetlen, mert Ő, az Isten ez mind, és sokkal több ennél.

A világon semmi nem tökéletes, de minden csak nézőpont kérdése. 

Áldott napot!

Bejegyezte: Ömböli Krisztián – október 08, 2020