Augusztus 16.
A dél-franciaországi
Montpellier-ben született, mellén apró,
kereszt alakú jellel, amiből anyja
különleges sorsot jósolt neki.
Húsz éves
volt, amikor szülei meghaltak.
Rókus
ekkor pénzre váltotta örökségét, majd a
pénzt a szegényeknek és a kórházaknak
ajándékozta.
Elzarándokolt Rómába, és
ott, az aquapendentei kórházban ápolt
először pestisbetegeket.
Ezután Rómában
és Piacenzában is tevékenykedett.
Ez utóbbi helyen maga is megkapta a
pestist, és hogy másokat ne fertőzzön, a
város melletti erdőben húzódott meg.
A
legenda szerint egy kis kutya látta el
élelemmel, és egy, az égből leszállt
angyal takarta be sebeit.
Miután
felgyógyult, visszatért szülővárosába,
ahol kémkedés gyanújával börtönbe
vetették.
Ötévi raboskodás után
1327-ben, lényegében ismeretlenül halt
meg, bő két évtizeddel az 1348-as nagy
pestisjárvány előtt.
Nevezetessé az
tette, hogy amikor 1414-ben Konstanzban
ütötte fel a fejét a pestis, egy ottani
szerzetes megemlítette, hogy tud a
montpellier-i patrónusról.
Erre
elrendelték, hogy képmását hordozzák
végig az utcákon.
A dühöngő járvány épp
oly hirtelen szűnt meg, ahogy támadt, és
Szent Rókus nevét az egész keresztény
világ megismerte.
A XIV-XVI. századi
Dél-Franciaországban és
Észak-Spanyolországban sok ház
homlokzatára kerültek fel a V. S. R.
betűk (Vive Saint Roche - Éljen Szent
Rókus), hogy oltalmazza az ott lakókat a
pestistől.
Szent Rókust általánosan a pestisből
gyógyulók védőszentjének tisztelik.
Kommentáld!