A hagyomány szerint Pancratius és Bonifatius ókeresztény vértanú volt Servatius Rajna-vidéki püspök.

Pongrác (†304) a VI. században keletkezett szenvedéstörténete szerint szüleit korán elvesztette. A tizennégy éves fiú nagybátyjával, Dénessel frígiai hazájából Rómába költözött. A közelükben élő keresztények megszerették a fiút; közbenjárásukra Kornél pápa megkeresztelte. Pongrác részt vett a közösség imáin és áldozati ünnepein. Egy napon katonák fogták el, s Diocletianus császár elé vezették, aki keresztény hite megvallása miatt lefejeztette a hitvalló ifjút. A késő középkor óta Pongrácot a tizennégy segítőszent közé sorolják.

Szent Bonifác vértanú egy nemes hölgy szeretője és vagyonának őrzője volt, ám isteni intésre megbánták bűneiket, és elhatározták, hogy Bonifác a vértanúk holttesteinek megkeresésére indul, hátha ily módon, imáik révén üdvöt nyerhetnek. Bonifácot ezután elfogták. Ő megvallotta kereszténységét és ezért a császár szörnyű kínzásoknak vetette alá, de mivel nem tudott ártani neki megparancsolta, hogy fejezzék le. Bonifác május 14-én halt vértanúhalált.

Szent Szervác püspöknek jelentős szerepe volt a kereszténység terjesztésében Németalföld területén. Maastrichtban a korábbi római templom helyére felépíttette a Miasszonyunk-templomot, amely ma is a város egyik vallási központja. Az eretnekek következetes üldözője volt. A legenda szerint 384 pünkösdhétfőjén, május 13-án halt meg. Szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó. Később templomot emeltek fölé, és búcsújáró hellyé vált. Sírjánál, ereklyéinél sok beteg meggyógyult. Szervác legendája szerint ősei Jézus Krisztus rokonai voltak.

Szervác Rajna-vidéki püspök (†384), Pongrác és Bonifác (†303) ókeresztény vértanúk. Alakjukat és emléknapjukat fagyosszentek néven tartja számon a közép-európai, így a magyar néphagyomány is, mivel az évszázados tapasztalat szerint ebben az időszakban hirtelen hűvösre fordul az időjárás, sokszor fagyot is hozva, amely tönkreteheti a sarjadó rügyeket s a vetést.

Forrás: http://magyarkurir.hu