Évközi 33. hét csütörtökje
A Szent Péter és Szent Pál bazilikák felszentelésének ünnepe
Fejedelmekké tetted őket az egész földön,
ezért minden nemzedék megemlékezik rólad,
és dicsérnek téged a népek mindörökkön-örökké.
Testvéreim!
A mai napon az Egyházunk sarokköveinek felszentelését ünnepeljük. A
keresztény Egyház három száz éven keresztül a földalatti katakombákban,
eldugottabbnál eldugottabb helyeken titokban végezték a szentmisét. Nagy
Konstantin császár, amikor véget vetett a keresztények üldözésének, és
legitimizálta működésüket, akkor az ellenük elkövetett sok gonosztett
elismeréséül, a két főapostol Szent Péter és Szent Pál sírja fölé
egy-egy bazilikát építtetett. Természetesen ma már nem azok az épületek
állnak, hiszen az évszázadok folyamán mindkét bazilikát kikezdte az
idővasfoga. A mai Szent Péter bazilikát Michelangelo és Bramante
építette és 1626. november 18.-án VIII. Orbán pápa szentelte fel. A
Vatikánváros falain kívül található Szent Pál bazilika 1823-ig állt, de
akkor leégett. A világ keresztényeinek adományaiból épült fel és 1854.
december 10.-én IX. Piusz pápa szentelte fel. A mai köznap evangéliuma
kiválóan idő illik erre az ünnepre. Igaz Jézus Krisztus az ő életében
még mindezt csak Jeruzsálemre az ottani templomra vonatkoztathatta, de
valószínűleg pontosan látta nemcsak annak a sorsát, hanem minden fontos
később épült templomnak is a jövőjét. Micsoda titok hordozója, mekkora
ígéretek letéteményese Jeruzsálem, vagy ma Róma? A hétszázhatvan
méterrel a Földközi-tenger felett fekvő, közel három és fél ezer éves
múltra visszatekintő település nevének jelentése: Isten békéjének
városa. A történelem, a sors mégis számos - a nevének ellentmondó -
megszállást, rombolást, kifosztást jegyzett fel. Nem különben hasonló
módon Rómával is. Az evangélium a jézusi prófécia szavaiba rejtve a
Krisztus után 70-ben lezajlott eseményekre utal. Titusz császár csapatai
a zsidó felkelést leverték, a várost bevették és a templomot
felégették. A város ugyan a messiási várakozás ígéretében élt, mégis
elvetette a Jézus Krisztus által hozott örömhírt. A büntetés nem
maradhatott el. Vajon a párhuzam tovább vonható-e Jeruzsálem és Róma
között? Vajon ma a keresztény világ nem-e egy új Megváltásban
reménykedik. A Katolikus Egyház több ezer éves falai ma is repedezek.
Vajon a ma élő egyházi vezetőknek van e szemük meglátni, hogy változásra
van szükség, hogy meg kell újulni, mert lassan hová tovább nem lesz mit
megőrizni. A templomok elnéptelenednek, a hívek elszélednek, a harangok
elnémulnak. Mai feladatunk az, hogy felismerjük a jézusi "látogatás
idejét", akkor és most! Álljunk készen arra, hogy befogadjuk a
változást, amit akkor hozott, és amit ma kellene hoznia Egyházunk
életében! Jézus Krisztus akkor a város falai előtt, ahonnan jól láthatta
az impozáns templomot sírva fakadt! Azt hiszem, hogy követhetnénk ebben
is példáját ma és mi is sírva fakadhatnánk falvaink és templomaink
előtt, amikor azok ürességet, elhagyottságát, mellőzöttségét látjuk!
Imádkozzunk ezért:
Urunk, Istenünk, mennyei kenyérrel
tápláltad népedet. Add, hogy örvendezzünk Szent Péter és Szent Pál
apostoloknak, akiknek oltalma alá helyezted Egyházad kormányzását.
Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!
Kommentáld!