A Szent Mihály-templom avagy máriapócsi kegytemplom híres Mária-búcsújáró kegyhely, amely 1696-ban vált ismertté a könnyező Szűz Mária révén, amikor egy liturgia alatt a pici pócsi fatemplomban a hívek arra figyeltek fel, hogy könnyezik a Szűz anya képe.
A jelenlegi díszes, barokk pócsi templom-épület helyén egyszerű kis fatemplom állt még a 17. század végén is.
Története
A templom a levegőből
1676-ban Csigri László máriapócsi bíró fogadalomból a török rabságából történt szabadulásának emlékére egy Szűz Mária kegyképet készíttetett. A képet Papp Dániel helyi görög katolikus
lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért. Mivel Csigri
nem tudta kifizetni, végül Hurta Lőrinc vette meg és ő is adományozta a
helyi görög katolikus közösségnek, akik a templomukban helyezték el.
1696. november 4-én
liturgiavégzés közben úgy vették észre, mintha a kegyképen Mária
szeméből könnyek folynának. Az esemény két hétig tartott folyamatosan,
majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig, miközben gyorsan
híre ment szerte az országban. I. Lipót király neje ekkor Bécsbe vitette a képet, hogy maga is láthassa. Az utaztatás közben Bárcán, Kassa közelében három másolatot is készítettek róla. Ezek egyike a kassai Jézus-társasági templomba került; a másik a Sáros megyei kisfalusi kápolnába; a harmadik pedig visszakerült Pócsra, míg az eredeti Bécsben maradt (ma is ott van).
1715.
augusztus 1-jén, 2-án és 5-én a pócsi másolat is könnyezett, amivel az
eset kivizsgálására felállt bizottság megállapította, hogy Szűz Mária
csodás könnyei másodszor is megszentelt hellyé tették a templomot. 1905-ben újra könnyezett ez a kép.
A látogatók nagy száma ekkor szükségessé tette egy nagyobb templom
megépítését (igaz erre már korábban megkezdődött a gyűjtés). A templom
építését Bizánczy Gennadius György, a bazilita
szerzetesek fő elöljárója saját megtakarított pénzéből kezdte meg, majd
Oslanszky Mihály Mánuel folytatta, aki egy kolostort is terveztetett
hozzá.
Az építkezés 1731-ben indult meg és egy kényszerű hosszabb szünettel (egy egri panasz nyomán egy időre fel kellett függeszteni, így végül csak 1756-ban készültek el. A két torony kerek száz évvel később, 1856-ban épült fel.
A Szűz Mária kegykép jelenlegi helyén
Az ikonosztázion 1785-1788 között készült el. Ennek képeit 1896-ban újakra cserélték. A főoltár a 18. században készült, márványtömbje gróf Forgách Pál ajándéka. Ehhez ekkor baldachin is épült, amit később lebontottak. A két mellékoltárral és a szószékkel együtt mind barokk stílusú.
1943-ban
kezdték meg a pécsi ferencesek az új kegyoltár kialakítását. A kegykép
eredetileg az ikonosztáz királyi ajtaja fölött állt, ahol a nagy tömeg
miatt igen nehéz feladat volt megközelíteni. Az északi mellékhajóban
lévő mellékoltárt alakították át úgy, hogy a kegykép, amely erre az
oltárra került, a falba vágott két új ajtón kívülről, a templomudvarról
is megközelíthető legyen.
Ekkor egyúttal belső kifestésére is sor került, amit két festőművész, Boksay József és Petrasovszky Emmánuel végezett el. A templom teljes, külső-belső felújítása után a megáldásra és a kegykép áthelyezésére 1946. szeptember 8-án, az első könnyezés 250. évfordulóján került sor negyedmilliónyi zarándok jelenlétében. Két év múlva XII. Pius pápa a máriapócsi kegytemplomot „basilica minor” rangra emelte.
Máriapócs a történelmi és a mai Magyarországnak is az egyik
legismertebb búcsújáróhelye. A kegyhelyet kisebb-nagyobb csoportokban az
egész év folyamán látogatják, nagy búcsúja azonban háromszor szokott
lenni: július 20-án, azaz Szent Illés napján, augusztus 15-én, azaz Nagyboldogasszony napján és végül szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján.
A templom történelmének egyik kiemelkedő pillanata volt, mikor II. János Pál pápa magyarországi látogatása során, 1991. augusztus 18-án
bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett magyar nyelven a kegykép
előtt. Ennek emlékére készítették el a bazilika új bronzkapuját.
térkép ▼ 
Kommentáld!