Szent Lőrinc (Róma, 230 körül - Róma, 258)vértanú diákonus a legnagyobb
tisztelettel körülvett szentek közé tartozik.
Szent
Lőrinc példája a szolgálat példája.
Egészen Isten szolgálta a vértanúságig.
Én is szeretném egészen Istennek adni
magamat. Egészen Őt szolgálni
szavaimmal, tetteimmel.
Valeriánus császár keresztényüldözése
idején, II. Sixtus pápa tanítványa és
kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora
ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a
pápa oldalán segédkezett a szent áldozat
bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte
és a szegényeket gondozta.
Amikor Sixtus pápát elfogták, szomorúan
kérdezte: "Atyám, hová mész fiad
nélkül?" De a pápa megvigasztalta, hogy
néhány nap múlva követni fogja, de addig
szét kell osztania az Egyház javait a
szegények között, hogy a pogányok kezére
ne kerüljön.
Feladatát elvégezte. Közben
megtudták, hogy ő a vagyon őrzője és
elfogták.
Amikor az Egyház vagyonát
követelték, elővezette a betegeket és a
szegényeket. Kegyetlenül megkínozták.
A
fogságban vakokat gyógyított meg, a
megtérteket megkeresztelte. Végül a
prefektus parancsára tüzes rostélyra
fektették, és elevenen elégették 258.
augusztus 10-én.
Sírja fölé Nagy
Konstantin császár bazilikát emelt,
| |
A Szűzanya megjelenik Szent Lőrincnek
| | | | |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kommentáld!