Nemzeti kegyhelyünk főbúcsúján, Kisboldogasszony ünnepén Mátraverebély-Szentkúton köszönthették Szent László fejereklyéjét. Szeptember 10-én a búcsú katekézisét Veres András püspök mondta, a szentmise főcelebránsa Stanisław Dziwisz bíboros volt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Szép napra virradt Kisboldogasszony búcsúján Mátraverebély-Szentkút. A nyárutó tiszta kék éggel, napsütéssel ajándékozta meg az ünneplőket. Zarándokok sokasága – több mint négyezer ember – töltötte meg a barlang előtti teret. Az egész országból és külhonból – Erdélyből, a Küküllő mentéről – érkeztek hívő közösségek, Pásztóról egy nagyobb csoport gyalogosan tette meg az utat Szentkútra. A búcsúra Győrből elhozták Szent László fejereklyéjét.

A reggeli katekézist Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke tartotta. Mit jelent Krisztus bajnokának lenni? Készek vagyunk-e mindenben követni Isten parancsait? Veres András katekézisében Szent László életpéldája nyomán ezeket a kérdéseket állította a középpontba. „Szent László Athleta Christi és Athleta patriae számunkra. Életpéldája arra hív meg minket is, hogy életszentségre törekedjünk. Bajnokaink – nézzük meg a sportolókat – rengeteg áldozattal, küzdelemmel érik el az eredményeket, Krisztus bajnokának lenni sem könnyű, tanulni kell az evangélium szerinti életet, az erények gyakorlását, meghozva a fizikai, lelki-szellemi erőfeszítéseket. Míg a sport bajnokainak jutalma hervadó koszorú, addig Krisztus bajnokai az örök élet ajándéka reményében vállalják a küzdelmet.”

Veres András négy gondolat alapján mutatta be, miként válhatunk Krisztus bajnokaivá. Alapnak nevezte a szülői nevelést, mely élettapasztalatként tudja megismertetni a krisztusi értékeket, megtanít, hogyan válhat az imádságos lelkület életformává. Erre építkezni az ember az önnevelés küzdelmes útján képes. „Ez a legnagyobb kihívás bűnre hajló természetünket ismerve” – fogalmazta meg mindannyiunk közös tapasztalatát a püspök. „A világ, a minket körülvevő környezet még nehezebbé teszi ezt az építkezést.” Szent Pál nyomán Veres András arra figyelmeztetett, ne hasonuljunk a világhoz, vállaljuk, hogy időnként szembe kell mennünk az árral. Buzdított, hogy találjunk magunk köré olyan embereket, akik Krisztus értékei szerint élnek, és keressük velük a közösséget, különösen fiatalajainkat segítsük ebben.

Az emberi erőfeszítések Isten országának építésében Isten kegyelmi ajándékai révén válnak hatékonnyá. A kegyelem elfogadása, felismerése nyitottságot, érzékenységet kíván az embertől – mondta az MKPK elnöke, és kiemelte a gyerekként megtapasztalt imádságos lelkület és az ebből kibontakozó személyes istenkapcsolat fontosságát.

Erre az útra, az életszentség útjára minden ember hivatott, ez mindenki számára járható és járandó út. „Saját életformánkban tudjuk ezt megélni. Fel tudjuk ismerni élethelyzeteinkben a célokat. Szentté válni nem függ hivatástól, kortól, életállapottól – tanított a püspök. Arra a keresésre biztatott, hogy lássuk meg életünkben Isten szeretetének jeleit, kegyelmének útmutatást adó ajándékait. „Isten szeretetétől megigézve nem kötelességből, hanem belső igényből vállaljuk az igaz utat. Ennek a szeretetnek semmi sem drága, minél inkább bizonyítani akar, nem riad vissza az áldozatoktól az Atya parancsainak megtartásában” – mutatott rá a szentek példájára, akik csetlő-botló emberből váltak Krisztus bajnokaivá.

Készek vagyunk-e mindenben követni ezeket a parancsokat? – tette fel a kérdést a szónok, utalva arra az általános emberi magatartásra, mely válogat a tanításból, és azt éli, ami jól esik neki. „Az alap a szentté váláshoz megvan minden emberben, a kegyelem ajándéka is mindenkinek megadatik, a szentek példája ad lelkesítő erőt, eligazítást. Imádkozzunk, hogy életünk Isten szeretetéről szóló tanúságtétel legyen!”

A szentmisére a települések zászló- és keresztvivői vezették a bevonulást. A főcelebráns Stanisław Dziwisz bíboros, nyugalmazott krakkói érsek volt, szentbeszédének fordítását Orosz Lóránt OFM, a kegyhely igazgatója olvasta fel.

A bíboros szeretettel idézte fel hazánkhoz kötődő emlékeit: legutóbbi győri látogatását a Könnyező Szűzanya ünnepén, valamint az utat, amikor Szent II. János Pál pápát kísérhette látogatásakor. Méltatta a lengyel-magyar barátságot, megemlékezett a népeinket összekötő történelmi és spirituális szálakról, a kapcsolatunkat erősítő közös szentekről. A zarándokok elé állította a Krakkóban született Szent László életpéldáját, a király ország- és egyházépítő tevékenységét. „Isten és a felebarát iránti szeretet mozgatja egész világunkat, mindannyian erre a szeretetre teremtettünk. Egyéni feladat, hogy megtaláljuk, hogyan éljük meg ezt. László megtalálta az utat, ahogy közös szentjeink is. Csodálatos a múltunk, megadja az alapot arra, amire meg vagyunk híva.”

II. János Pál pápa nyomán ezt így fogalmazta meg a Dziwisz bíboros: „Az a feladatunk, hogy Európa keresztény maradjon. Kísért a remény elhalványulása, és fennáll spirituális hátországunk eltékozlásának veszélye.” Majd a szent pápát idézve így biztatott: „Ne féljetek! Európa elmélyülő lelki válságában azt kell tudatosítanunk, hogy az evangélium a javunkra szolgál, az evangélium az erő, mely támogat és megtart.”

A bíboros ezután a tavalyi krakkói ifjúsági világtalálkozó emlékét hívta tanúságul, és hangsúlyozta: itt a fiatalok azt mutatták meg, van új kezdet, megvan az elkötelezettség, hogy Európa a Lélek által valóban közös házzá váljon.

A szentmisét körmenet követte, majd a hívek tiszteletadása a szent király ereklyéje előtt. A búcsú litániával zárult.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír