1108-ban II. Paskál pápa a régi, leégett templom romjaira új templomot építtetett. ... Ilyen még Rómában is csak ez az egy van, a Szent Kelemen-bazilika.

 A Colosseumtól a Via S. Giovanni in Lateranón elindulva balra hamarosan megpillantjuk Róma egyik legérdekesebb templomát, a San Clemente bazilikát.

A Caelius lejtőjén, már csaknem a Mons Oppiustól elválasztó völgyben, alig pár száz lépésnyire a Colosseumtól, mintegy kétezer évvel ezelőtt lakóház állt, amelyben a III. század táján Mithras, az iráni napisten tiszteletére szentélyt rendeztek be.

A kereszténység elterjedésével, majd uralkodó vallássá válása után, a IV. században a régi házra keresztény bazilikát építettek, és azt Szt. Kelemen, Péter apostol harmadik utódja tiszteletére szentelték.

A nagy tiszteletben állott templomot a VIII. és IX. században restaurálni kellett, de az 1084-ben a rómaiak és Robert Guiscard normanjai között kitört csetepaté következtében támadt nagy tűzvészben a lángok martaléka lett.

1108-ban II. Paskál pápa a régi, leégett templom romjaira új templomot építtetett. Ez maradt ránk, hála a XVIII. század elején végrehajtott helyreállítási munkálatoknak. De a másfélezer év nyomai ma is különlegesen érdekessé teszik a bazilikát. Tulajdonképpen három templom van egymás fölött, vagy inkább egymás alatt.

Mi a legfelsőbe lépünk be az utcáról. Ennek a háromhajós bazilikának sok a művészi értéke. A templomot ma ír dominikánusok gondozzák, nekik köszönhető a több korszakot bemutató ősi építmények feltárása. Ma többnyire az oldalajtón lépnek be a látogatók, pedig szép a fohomlokzat előtti kis udvar és az oszlopos előcsarnok.

A különlegesen szép padozat, a templom közepén a fehér márványfallal elkerített rész az énekkar, a schola cantorum számára, a két állvány a misekönyv elhelyezésére, a korlátok az osi, az elpusztult templomból valók, - még II. János pápa (533-535) névbetűit viselik, s a nagyon szép, csavart húsvéti gyertyatartó is cosmata-munka.

Az apszisban elhelyezett oltár fölé királyi baldachint emeltek, hiszen az oltárban Szt. Kelemen ereklyéit őrzik.

A diadalív és az apszis XIII. századi mozaikjai méltók a környezethez, (sajnos a XVIII. században készített mennyezet kegyetlenül levágta a diadalív felső részét) a diadalíven Krisztust az evangélisták jelképei között ábrázolták, az apszis bámulatosan szép, ragyogó színekben tündöklő mozaikja a kereszt felmagasztalását mutatja.

Mindez a VI. századból való. Már a megmaradásuk is kisebb csoda.

A Szent Kelemen megdicsőülését ábrázoló mennyezetfreskó már a barokk világába vezet.

A templom legszebb falfestményei a bal oldali hajó kis Szt. Katalin kápolnájában vannak: Masolinónak, a XV. század elején festett művein Szt. Kristófot a kis Jézussal, az Angyali üdvözletet és alexandriai Szt. Katalin életéből vett néhány jelenetet láthatjuk.

Masolino e freskóival Rómában egészen újszerű festői látásmódot valósított meg: alakjait perspektivikusan, távlatban helyiségekben vagy tájban jeleníti meg. (Sokáig azt hitték, hogy e falfestményeket Masolino tanítványa, Masaccio készítette. A művészettörténészek még ma sem döntötték el egyértelműen , de általában Masolinónak tulajdonítják őket.)

A jobb oldali hajóból nyílik a sekrestye, ahonnan egyszerű lépcsőn az elpusztult régi bazilikába lehet jutni.

Most már az antik Róma egyik épületében járunk, figurális domborművű ókori kőkoporsó, Szt. Kelemen csodáit ábrázoló - rossz állapotban ránk maradt -falfestmény. Ez a tulajdonképpeni Nagy Konstantin korából való ősi bazilika, amelyet többnyire XI. századi freskók díszítenek. A bal oldali mellékhajóban egy oltár jelzi Szent Cirill valószínű sírját.

Lépcsőkön még lejjebb vezet az út, Mithras barlangszerű kiképzett szentélyéhez, oltárán a sötétséget jelképező bikát tőrrel ledöfő frigiai sipkás ifjú napisten domborművével.

A rejtett föld alatti vízerek visszhangzó csobogása is hallható, ezek táplálják a Cloaca Maximát. Itt már az I.-II. században járunk. Alattunk zúg a nagy csatorna, éppen úgy, mint annak idején.

A zegzugos folyosók egy ősi római lakóház beosztására emlékeztetnek. „Emlékezni kell erre a templomra" - írta Stendhal -

,,ha valakit a tudásvágy arra ösztönöz, hogy elmélyedjen a civilizáció és a

lelki üdvösség ama nagy folyamatának a tanulmányozásában, amelyet kereszténységnek neveznek. S. Clemente temploma e tekintetben a legfigyelemreméltóbb Rómában."

Hideg van, a falak nedvesek. De amikor visszatérünk a felszínre, érezzük, hogy egyetlen templomban közel kétezer év történetén mentünk végig. Ez semmihez sem hasonlítható élmény.

Ilyen még Rómában is csak ez az egy van, a Szent Kelemen-bazilika.

(krisssz)