Ünnepe: Március 4.
Született: Krakkó, 1458. október 3.
Meghalt: Grodnó, 1484.
Kázmér a krakkói királyi udvarban második fiúként született, apja IV. Kázmér lengyel király, anyja Habsburg Erzsébet, II. Habsburg Albert lánya. 9 éves korától, a híres történetíró Dlugosz Jan kanonok vette át a nevelését, majd később Callimachus Buonaccorsi lett a tanítója.
Amikor a király egy időre Litvániába helyezte székhelyét, Kázmér, mint királyi helytartó székelt Radomban Secundogenitus Regni Poloniae (Lengyelország királyának másodszülöttje) címmel.
Kázmér egészsége megromlott és emiatt Grodnóba ment kezeltetni magát, mivel hosszabb ideje már tuberkulózisba szenvedett. Az akkori gyógymódok nem tudták helyreállítani egészségét, és 1484. március 4-én a krakkói püspök jelenlétében meghalt. A vilniuszi dóm Mária-kápolnájában temették el.
Tisztelete nagyon hamar kialakult és főleg Litvánia lovagjai kérték az ő közbenjárását.
Az államvezetés mellett mindig talált alkalmat arra, hogy imádkozzon. Saját kezűleg írta pergamenre, a Szent Bernátnak tulajdonított „Omni die dic Mariae… (Mindennap mondj Máriának…) imát, amitől soha nem vált meg, még halálos ágyán sem. Sokat virrasztott imában és gyakorolta az önmegtartóztatást is. Egyes források szerint tisztasági fogadalmat tett.
Hercegi ruhája alatt állandó vezeklő inget viselt és a földön aludt. Egy óra az örökmécses fényénél, számára többet jelentett, mint egy egész éjszakai mulatozás a palota dísztermeiben
.
Igazságos és emberszerető jellemével „sok nép szívét” megnyerte.
Olyan nagy tisztelője volt a Szent Szűznek, hogy az utolsó kérése az volt, hogy a „Mindennap mondj …”kezdetű Mária-imádságnak egy másolatát tegyék a koporsójába.
Halála óráján, mély áhítattal csókolta meg a Megfeszített sebeit és Istennek ajánlotta lelkét. Halála után, 120 évvel, amikor felnyitották a koporsót, teste ép volt és a lepel is meg a Mária-himnusz is. Három napon keresztül kellemes illat áradt a sírból.
Szentté avatását I. Zsigmond lengyel király kérte, majd III. Wasa Zsigmond újrakérte Kázmér kanonizációját. 1604.május 10-én Szent Kázmér ereklyéit egy új kápolnába vitték Vilniuszban és nem sokkal később, ott épült fel az első templom a tiszteletére. Ő lett Litvánia védőszentje.
Ünnepét 1621-ben vették föl a római naptárba, március 4-re
Kommentáld!