Szent Judit
kb. Kr. e. 160-37 között
Judit magyarul „zsidó nő” ősi zsidó írás. A könyv elbeszélése
szerint Nabukodonozor hadvezére, Holofernész hadjáratot vezetett Izráel
ellen, és amikor Bethulia az ostromlott város már majdnem megadta magát,
akkor Judit, a gyönyörű és istenfélő zsidó özvegy fogta magát és az
ellenség táborába ment. Ott ő a Holofernész kegyeibe férkőzött, aki
megpróbálta elcsábítani őt. Judit lefejezte a részeg Holofernészt és
fejével visszatért a városba, és ezután a zsidók megfutamították az
ellenséget.
A történet Juditot az istenfélő zsidók példaképeként
festi le és azt mutatja be, hogy Isten megmenti népét, amikor
elkötelezettségét az ellenség gúnyolja. Ez a történet számos ősi nyelven
él, és egy népmesén alapulhat, amit valószínűleg a Hasmoneusok korában
(kb. Kr. e. 160-37 között), Palesztinában jegyeztek le. Nabukodonozor
Asszíria királyaként való megemlítése arra utal, hogy a könyv esetleg
nem történelmi céllal íródott, bár találhatunk a leírt betöréshez
történelmileg hasonlót, amit IV. Antiokhosz követett el a szöveg
keletkezése előtti időben.
forrás:wikipedia
Kommentáld!