MEGJEGYZÉS: Melyik szó lehet fontosabb Jézus Szent Nevénél?

Számtalanszor csináltam ezt én is. De többé már nem fogom. És ezzel, mint egyfajta búcsúajándékkal a Szent József Évtől, a többi prédikátornak is fel kell hagynia.

Igen, gyakran mondtam azt, hogy az evangéliumok Szent József egyetlen szavát sem jegyezték fel. Ezt meg lehet érteni, ám nem teljesen igaz. Az evangéliumok nem beszélik el pontosan, hogy József mit mondott egy adott helyzetben, ami közvetlen idézet lenne tőle. Nincs megfelelője Mária búcsúszavainak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2, 5), nem is beszélve az ő költői Magnificat-járól.

Szent Máté azonban ezt mondja nekünk: „József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.” (Mt 1, 24-25)

Tudjuk, hogy Keresztelő János elnevezése Zakariásra hárult, aki – némasága következtében – azt írta le: „János az ő neve” (Lk 1, 63). Így bizonyosan tudjuk, hogy József az alkalmas időben igenis kimondhatta: „Jézus az ő neve” vagy legalábbis azt, hogy „Jézus”.

A hitszónok felfogása tehát nem az, hogy József sohasem beszélt, hanem csak az, hogy az evangéliumok nem foglalták írásba szavait. A Mt 1, 25 mégis hűen őrzi meg beszédét, igaz nem idézőjeles formában. Mindazonáltal nagy jelentőségű dologról van szó.

Megszoktuk a gondolatot, hogy József hallgatag, mert nem mondanak nekünk semmit arról, mit is mondott olyankor, amikor elvárnánk, hogy mondott volna valamit. Sem Betlehemben, sem a jeruzsálemi templomban. Amikor a Gyermek Jézus három nap után előkerült, Mária az, aki az ő nevében beszél: „atyád és én”. (Lk 2, 48)

Az evangéliumok nem minden beszédet rögzítenek pontosan, idézőjelekkel. Gondoljunk csak az első apostolok meghívására. Szent Márk jegyzi le, amit Jézus mondott Simonnak és Andrásnak: „Kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” – idézőjellel, közvetlen idézetként (Mk 1, 17). A következő igehelynél azonban Jézus megpillantotta Jakabot és Jánost a bárkájuknál, és „őket is mindjárt meghívta”. (Mk 1, 20) Nem tudjuk, mit mondott pontosan, de sejthetjük, hogy ugyanazzal a „kövessetek” kifejezéssel hívta meg őket, amivel előzőleg Simont és Andrást szólította meg.

Ismerünk egy másik példát is Szent Pál révén arra, hogyan jegyezték le a beszédet az Újszövetségben. Az ApCsel 20,35-ben azt mondja:

Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”

Jézus ezen szavai sehol sem bukkannak fel az evangéliumokban, sem közvetlen, sem közvetett formában. Szent Pál mégis közvetlenül idézi Jézust. Itt tehát Szent Lukács, a Cselekedetek szerzője közvetlenül idéz Páltól, aki viszont közvetlenül idéz Jézustól, de mégis úgy döntött, nem foglalja bele ezt a Jézustól származó idézetet az evangéliumába. Szóval számos módja van a beszéd megörökítésének.

Tudjuk, hogy József legalább egy lejegyzett szót mondott ki: „Jézus”. Melyik szó lehet fontosabb Jézus Szent Nevénél? A nevet az angyal közölte Máriával és Józseffel is. Lukács evangéliuma csak annyit ír, hogy a gyermek megkapta nevét a megfelelő módon (Lk 2, 21); Máté viszont elmondja nekünk, hogy József adta a nevet, ahogyan azt elvárható Jézus törvény szerinti apjától.

A névadás cselekedetének nagy jelentősége van a Szentírásban. Az első feladat, amit az Úristen Ádámnak ad az Édenben, az a kert művelése és őrzése. (Ter 2, 15) A második feladat a bűnbeesés, sőt még Éva megteremtése előtt pedig ez: „Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.” (Ter 2, 19)

Ádám minden teremtménynek megadta a nevét. Azt az identitást veszik fel, amelyet Ádám ad nekik. Ez a teremtésben betöltött atyai tekintélyének jele.

Tehát amikor az Örökkévaló Fiú magára vett egy teremtett természetet, „Ádámnak, Isten fiának” (Lk 3, 38) a leszármazottjára hárul, hogy egy nevet és egy küldetést adjon a számára. Lukács nemzetségtáblája (Lk 3, 23-38) Józsefet egyértelműen összeköti Ádámmal.

Azzal, hogy József felhatalmazást kap az Örökkévaló Fiú elnevezésére, az Úristen tőle várja el, hogy kimondja a gyermek fölött az a nevet, mely egy küldetést nyilvánít ki: és akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől (Mt 1, 21).

József eleget tesz a küldetésnek. Szól. Nem sokat, de az elég. Jézus Szent Nevét mondja ki.

Írta: Raymond J. de Souza atya
Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: ncregister.com