A szentek égi barátaink, közbenjáróink, akikhez fohászkodva elnyerhetjük Isten kegyelmét. A szentek közössége maga az egyház, amelynek tagjai összetartoznak életükben és halálukban egyaránt. A pápa felhívást intézett Mianmar békéjéért, szólt az emberi testvériség napjáról, valamint a most kezdődő pekingi olimpiai játékokról.

Gedő Ágnes – Vatikán

Tizedik alkalommal elmélkedett a pápa Szent Józsefről a szerdai katekézisek sorozatában. Ezúttal a szentek közösségének fontosságára világított rá Szent Pál korintusiakhoz írt első levele alapján:

(Testvéreim!) Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. (1 Kor 12.12-13)

 

A hitvallásban sokszor elmondjuk: hiszem a szentek közösségét, de vajon belegondolunk-e, mit jelent ez? A keresztény és a pogány kultusz közötti fő különbség az, hogy a keresztények imája, a népi ájtatosság nem egy emberre, egy képre vagy egy tárgyra irányul, még ha azok szentek is. Krisztus a kapocs, amely mindent és mindenkit egybeköt, nem a szentek tesznek csodát. Csak Isten kegyelme működik általuk, csak Isten visz végbe csodát, ezt világosan kell látnunk – mutatott rá Ferenc pápa. Ezért tehát helytelen az, ha valaki nem Istenben hisz, hanem valamelyik szentben. A szentek közbenjáróink Istennél, akik imádkoznak értünk, hogy az Úr megadja nekünk a kért kegyelmet.

 

Mi tehát akkor a szentek közössége? A Katolikus Egyház Katekizmusa megállapítja:

A szenteknek ez a közössége az Egyház (946). Ebből nem az következik, hogy az egyház csak a tökéleteseknek van fenntartva. Az egyház a megváltott bűnösök közössége. Senkit nem lehet kizárni belőle, mindannyian megváltott bűnösök vagyunk. A mi életszentségünk Isten szeretetének gyümölcse, amely Krisztusban nyilvánult meg, aki megszentel minket azáltal, hogy szeret és megvált nyomorúságunkból. Neki köszönhetően egy testet alkotunk, melynek feje Jézus, mi pedig tagjai vagyunk, a keresztségben egymás társai.

 

Ez a kép jól érzékelteti velünk, hogy össze vagyunk kapcsolódva egymással a közösségben. Ha testvérünk szenved, fájdalma minket is sújt. Ha boldog, akkor vele örülünk. Az egyes ember bűne és szeretete is érinti az egész közösséget. Ez a kapocs olyan erős közöttünk, hogy a halál sem választ el egymástól. Nemcsak az adott történelmi pillanatban velünk együtt élőkkel, hanem azokkal is össze vagyunk kötve, akik befejezték földi zarándokutukat. Égi barátaink ők, mint ahogy a szentek is, és az ő tiszteletük által ezt a szeretetkapcsolatot fejezzük ki. Jézusnak is voltak barátai, akikhez fordult földi élete jelentős pillanataiban. Az egyház mindig is nagy szeretettel és erős szállal kötődött Máriához, Isten Anyjához, a mi Édesanyánkhoz. De sajátos tisztelettel és szeretettel vette körül Szent Józsefet is. A szentek tisztelete nem varázslat, babona, hanem beszélgetés egy testvérünkkel Isten előtt, akiről példát vehetünk.

 

Ferenc pápa megosztotta a hívekkel azt az imát, amelyet ő több, mint negyven éve mindennap elmond kedvenc szentjéhez, egy XVIII. Századi imakönyvből:

„Dicsőséges Atyám, Szent József, neked hatalmad van arra, hogy lehetségessé tedd a lehetetlen dolgokat, segíts meg ebben a gondterhelt, nehéz időszakban! Vedd oltalmadba ezeket a súlyos és nehéz helyzeteket, melyeket rád bízok, hogy megfelelő megoldást találjanak! Drága Atyám, minden bizalmam benned van! Senki se mondhassa, hogy hiába fohászkodtam hozzád, és mivel te mindent elérhetsz Jézusnál és Máriánál, mutasd meg nekem, hogy oly nagy a te jóságod, amekkora a hatalmad! Ámen.” 

Az audiencia végén egy bekiabáló, szenvedő testvérért a pápa buzdítására elimádkozták az Üdvözlégy, Mária- imát. Ezt követően a Szentatya újból felhívást intézett Mianmar békéjéért. Szólt a február 4-én esedékes Emberi Testvériség napjáról, majd üdvözölte a pekingi olimpiai játékokat, melyek szintén aznap kezdődnek és egy hónapon át tartanak majd.