Imádlak Téged, Úristen, a legszentebb Szentháromság harmadik Személye, aki oly messze világító hegyi fényességet állítottál fel e bűnös világ számára. Te alapítottad, Te rendezted be, Te tartod meg az Egyházat. Te töltöd el állandóan ajándékaiddal, hogy az emberek lássák, közelítsenek hozzá, belépjenek kebelébe és éljenek benne. Bizonyos értelemben mintegy földre hoztad az eget, és csodálatos közösséget alapítottál, amelyben, mint Jákob létráján, fel- és lejárnak az angyalok. Jelenléteddel helyreállítottad a közösséget Isten és az ember között. Megadtad az embernek a kegyelem fényességét, amelynek egykor át kell majd mennie a dicsőség fényességébe. Dícsérlek és áldlak Téged hozzánk, bűnösökhöz való határtalan Irgalmasságodért.
Különösképpen imádlak azonban, isteni Vigasztaló, hogy végtelen jóságodban fölvettél engem ebbe az Egyházba, természetfölötti Irgalmasságod e művébe. Semmiféle jogom nem volt hozzá, hogy kívánhassam Tőled ezt a csodálatos kegyelmet, amely a világ minden javainál több. Sok ember volt, akik természettől jobbak voltak nálam, akiket kedvesebb természeti adományok ékesítenek és kevesebb bűn szennyez, és Te mégis engem választottál ki kifürkészhetetlen Szeretetedben, és elvezettél nyájadba.
Amit Te cselekszel, annak megvan a maga alapja, és én tudom, hogy az én hivatásomban is végtelenül bölcs elhatározás rejlik, ha szabad emberi módon szólnom, - de jól tudom azt is, hogy ez az alap nem énbennem van. Én semmit sem tettem érte, hanem mindent csak ellene. Én mindent megtettem, hogy akadályozzam terveidet, azért mindent csak a Te kegyelmednek köszönhetek. A Te hozzám való megfoghatatlan Szereteted nélkül bűnben és homályban kellett volna élnem és halnom, egyre rosszabb és rosszabb lettem volna, végre talán az istentagadásig és istengyűlöletig jutottam volna, és végül is a pokol tüzébe jutottam volna. Csak Te mentettél meg engem ettől, én Istenem, én győzelmes szerelmem! Van-e istentelenebb élet, mint az én életem egy része? Nem ingereltelek-e a végsőkig? Hogyan küzdöttem és harcoltam, csakhogy megszabadulhassak Tőled! Ámde Te erősebb voltál nálam és győztél. Számomra nincs más hátra, mint alázatosságban és imádásban porig hajolni Szeretetednek és Irgalmasságodnak mélysége előtt.
Ám kegyelmed végülis Egyházadba vezetett. Most már csak azt a kegyelmet add meg nekem, hogy ezt a hivatást egészen kihasználjam és üdvösségemre fordítsam. Vezess engem és vezess szüntelenül Magad felé, végtelen Irgalmasságod mélységes forrásai felé, élő, égő, imádással töltekező lélekkel. Mélyen olts lelkembe igaz szeretetet szentségeid és intézményeid iránt. Taníts meg, hogy helyesen értékeljem a bűnbocsánatot, amelyet mindig újra megadsz nekem, és az oltáron való fölséges Jelenlétedet, ezeket a felbecsülhetetlen értékeket.
Semmit sem tehetek nélküled, és Te ott vársz rám Egyházadban és az ő szentségeiben. Engedd, hogy mindig bennük találjam támaszomat, amíg csak be nem teljesednek az örökkévaló élet glóriájával.
Amen
Kommentáld!