Szent Jeromos, teljes nevén latinul: Sophronius Eusebius Hieronymus(ógörögül: Ιερώνυμος), (Stridon, Dalmatia és Pannonia (provincia) határa, Csáktornya közelében, 347 – Betlehem, 419. vagy 420. szeptember 30.) a korai keresztény egyház teológusa, egyházatya. Szent Ambrus, Hippói Szent Ágoston és I. Gergely pápa mellett Szent Jeromos a negyedik késő antik egyháztanító. Az ortodox kereszténység is szentként tiszteli.

Jómódú keresztény családban született. Először Milánóban, majd Rómában a híres Aelius Donatus grammatikusnál tanult szónoklattant, filozófiát, grammatikát, görög és latin nyelvet. A nagyvárosi élet forgataga magával ragadta, jobban érdekelték a klasszikus költők, különösen Vergilius művei, Cicero és Platón filozófiai munkái, mint a Biblia. Rendkívül nagy klasszikus műveltségre tett szert. A legenda szerint álmában egy angyal kivette kezéből a könyveket, és az égi bíró színe elé vezette. Az álom hatására 366-ban ő is megkeresztelkedett. Róma, a birodalom fővárosa elbűvölte a vidéki ifjú lelkét.

Néhány év múlva Galliába ment, majd Trierben állapodott meg, és valószínűleg itt, egy kolostorban kezdett teológiával foglalkozni. Lemásolta barátja, Rufinus Tyrannius Szent Hilár Zsoltárokról írt kommentárjait és a De synodis (A gyülekezeti énekről) készített teológiai értekezéseit. 373-ban csatlakozott egy aszkéta csoporthoz Aquilejában, ami után zarándokútra indult a Szentföldre, ahol öt évet töltött remeteként Aleppótól nem messze a khalkiszi sivatagban. A monda szerint kihúzott egy tövist egy oroszlán talpából, amitől az állat megszelídült és hűséges kísérője lett. (A szentképeken gyakran ábrázolják Jeromost oroszlánnal.) Sok Híres festmény készült Szent Jeromosról például Caravaggio festménye.

Antiokheiában kezdett héberül tanulni egy megkeresztelkedett zsidó írástudótól, valószínű, hogy több zsidó kereszténnyel is levelezett. 378-ban vagy 379-ben visszatért Antiokheiába, ahol Paulus püspök pappá szentelte azzal a tanáccsal, hogy folytassa az aszketikus életet. Jeromos szerzetes maradt. Hamarosan Konstantinápolyba ment, és mintegy két éven keresztül bibliamagyarázatot tanult Nazianzi Szent Gergelynél. 382 és 384 között I. Damáz pápa titkára és a később szentté avatott Marcella, Lea, Fabiola és Paula előkelő római patriciusasszonyok lelki istápolója volt.

Amikor heves vérmérséklete miatt vitái támadtak teológiai kérdésekben, saját személyét érezte megsértve. Gyakran mondogatta: „Legyél irántam kegyes Uram, mert dalmáciai vagyok” (Parce mihi, Domine, quia Dalmata sum). Mivel sokan bírálták fordítói munkáját, Damáz pápa halála után 385 augusztusában visszatért Paulinianusz testvérével Antiokheiába. Paula és lánya, Eustochium később követték őket, mert a Szentföldön akartak letelepedni. Négy kolostort alapítottak, hármat fiatal lányoknak, egyet pedig barátoknak. Az utóbbi élén Jeromos állt haláláig. Földi maradványait a Santa Maria Maggiore bazilikában temették el újra a 7. században.

Albrecht Dürer képe

I. Damáz pápa kérésére átnézte az ólatin Bibliát, a Vetus Latinát, amit kb. a 2. századelső felében fordítottak ólatinra. A helytelenül fordított részeket, betoldásokat kijavította az eredeti görög szöveg alapján. Az ily módon újrafordított Szentírást nevezték Vulgatának a 13. század óta. A Septuaginta (LXX) alapján hasonló módon javította Jeromos az ólatin zsoltároskönyvet, a Psalterium Romanumot.

Palesztinában olvasta Órigenész Hexapláját. Ennek alapján korrigálta a zsoltároskönyvet, amelyet Psalterium Gallicanumnak neveznek, mert a galliai egyház használta.

385-től kezdődően héber eredetiből fordította az Ószövetség egyes részeit (Jób könyvét, az Énekek énekét, a Prédikátor könyvét, a Példabeszédek könyvét és a Krónikák első és második könyvét).

Caravaggio festménye

Fáradhatatlanul harcolt a téves, eretnek gondolatok ellen és megírta a Párbeszéd a luciferiánusok és az ortodoxok között valamint a Helvidius ellen című vitairatait. Jeromos rendkívül sokat dolgozott. A fordításokon kívül jegyzeteket, kommentárokat készített bibliai írásokhoz. 117 levele beszámol a korabeli eseményekről és írókról (De viris illustribus).

Lefordította Kaiszareiai Euszebiosz Onomasztikonját (A héber helységek nevei és fekvése) és a Khronikonját is. Ez utóbbit kiegészítette és 378-tól folytatta. Megszületett a latin kereszténység első történeti műve, amit nem sikerült befejeznie.

Fordítási munkáját és különösen a Szentírás korrekcióját sokan ellenezték, többek között egykori barátja, Tyrannius Rufinus. Hippói Szent Ágoston sem tanácsolta a Vulgata használatát, de elismerően szólt Jeromosról. Még kb. kétszáz évig párhuzamosan használták a két Bibliát. A 7. sz végétől kezdve a Vulgata kiszorította a Vetus Latinát.

Szent Jeromos alakja megihlette a legnagyobb festőművészeket. Gyakran ábrázolják a festészetben könyvvel és tollal, néha barlangokban vagy a természetben jelenítik meg. Nagyon gyakran ábrázolják a szentet egy dolgozószobában, ez betekintést nyújt az elmúlt korok berendezésébe, eszközeibe és szokásaiba. A dolgozószobákat rendszerint úgy ábrázolták, ahogy az adott korban épp kinéztek. Az oroszlán általában egy motívum, ami feltűnik az ábrázolásokon Szent Jeromos mellett. Szent Jeromos általában piros vagy sötétvörös ruhát visel, széles karimájú kalappal, ami hozzátartozik a bíboros öltözetéhez.

• A kiváló férfiakról IN: Apostoli atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1980, ISBN 9633603714, 16–91. o. elektronikus elérés
• Szent Jeromos: >Nehéz az emberi léleknek nem szeretni< (ford. Adamik Tamás), Helikon Könyvkiadó, Budapest, 1991, ISBN 9632080726, 260 p
• Szent Jeromos: Levelek I-II., Szenzár Kiadó, 2005, ISBN: 9789637014031, 1077 p