Sevillai Szent Izidorra, az utolsó nyugati egyházatyára emlékezünk liturgikus emléknapján, április 4-én. II. János Pál pápa őt választotta az internethasználók védőszentjéül, hiszen Sevillai Szent Izidor megkísérelt mindent leírni, ami csak ismert volt a korában.
Közel száz évvel a Római Birodalom bukása után, 560 körül az Ibériai-félszigeten, Cartagenában látta meg a napvilágot, jómódú család gyermekeként. Testvérei a későbbi Szent Leander és Szent Fulgentius püspökök voltak. Izidor már ifjúkorában kitűnt műveltségével. Különösen a tudományok iránt érdeklődött, és a korai keresztény írók mellett ismerte az antik költők, filozófusok, történet- és természettudósok munkáit is.
Bátyja, Leander Sevilla püspökeként szolgált, és Nagy Szent Gergely pápa barátságát is élvezte. Tudós munkásságával nagy hatást gyakorolt Izidorra, aki 599-ben követte a sevillai püspöki székben.
Amikor Leander érsek magához vette kisöccsét Sevillába a tudományok megismerésére, buzgón törődött a gyermekkel, de Izidor még nem volt hozzászokva a tanuláshoz, és hamarosan beleunt. Hirtelen elhatározással megszökött. A hosszú úttól kimerülten egy kerekes kút kávájára telepedett, hogy kipihenje magát. S akkor meglátott egy lábánál heverő követ, amelyen igen sok lyuk volt, majd észrevette, hogy a kút dobján, amelyre a húzókötél tekeredett, milyen sok vájat van. Nézte a lyukakat meg a vájatokat, és azt kérdezte magától, vajon hogyan keletkezhettek?
Egyszer csak odajött egy asszony, hogy vizet merítsen, és csodálkozva látta az ott ülő idegen, szép gyermeket. Izidor megkérdezte az asszonytól: „Meg tudod mondani, mitől vannak a lyukak a kőben és a vájatok a dobon?” Az asszony barátságosan magyarázta neki, hogy a számtalan lehulló vízcsepp idővel kivájta a követ, a bevágásokat pedig a kötél okozta a dobon. Akkor úgy tűnt a gyermeknek, hogy egy titkos hang ezt mondja neki: „Ha a követ kivájta a szüntelen csepegés, és ha a dobon a vájatok a kötéltől származnak, mennyivel inkább képes vagyok én az alapos tudást magamba szívni, ha mindennap csak egy kicsit is tanulok, de nagyon jól.”
Ez a gondolat fölbátorította; lelkileg fölfrissülten kelt föl a kúttól, és visszatért bátyjához. Kitartó szorgalommal tanult most már, és olyan nagy haladást ért el a tudományokban, hogy a későbbi években kortársai előtt kora legjelentősebb tudósának számított.
Izidor püspökként kolostorokat szervezett, melyek számára szabályzatot írt. Eredményesen küzdött az arianizmussal szemben. Iskolákat alapított, és Sevillában főiskolát létesített. A toledói nemzeti zsinaton (633) kezdeményezésére sok új és jó törvény született, melyek az egyházi jogok megőrzését és a keresztény élet megújítását szolgálták.
A nagy klasszikus és keresztény műveltségű Izidornak, aki hajlott a szemlélődő életre, sok nehézséggel kellett szembenéznie főpapi szolgálata során. Abban a viszontagságos időben, amikor a nyugati gótok elfoglalták Hispániát, többnyire politikai és adminisztratív kérdésekkel kényszerült foglalkozni. A római idők latin öröksége és a barbár világ került szembe egymással a népvándorlás korában, és Izidor azon fáradozott, hogy éppen a kereszténység révén sikerüljön új egységet építeni. Igyekezetét siker koronázta, amikor Hermenegild, a nyugati gótok trónörököse katolikus hitre tért.
Izidor minden közéleti aktivitása mellett is az imádság embere maradt, és folyamatosan továbbképezte magát a tudományok és a teológia terén. Életfeladatának tekintette, hogy mindazt a tudást, amely a középkor hajnalán az ember rendelkezésére állt, rendszerezze és átörökítse a következő nemzedékekre. A legjelentősebb, húszkötetes Etymologiae című művében korának pogány-klasszikus, keresztény és zsidó ismereteit gyűjtötte össze. Művét ezer éven át az emberi tudás enciklopédiájának tartották – hasonló szerepe volt, mint napjainkban az internetnek.
A hármas beszédmódról
Csendesen kell mondani azt, ami kevéssé jelentős, fennkölten, ami föltüzel, és mérsékelten, ami átlagos. Ugyanis ez az említett hármas beszédmód: visszafogott, közbülső, fennkölt. Amikor mondandónk nagy jelentőségű, fennkölten kell előadnunk azt, amikor csekély jelentőségű, akkor egyszerűen, amikor pedig átlagos, mérsékelten. Kisebb alkalmakkor ugyanis semmi magasztosat, semmi fenségeset nem kell mondani, hanem egyszerű és prózai módon kell beszélni. Fontosabb esetekben azonban, amikor Istenről vagy az emberek üdvösségéről szólunk, több odaadást és ragyogást kell fölmutatni. Közepes jelentőségű alkalmakkor viszont, amikor nem az a cél, hogy a hallgató elszánja magát valamire, hanem mindössze az, hogy gyönyörködjék, a közbülső, mérsékelt beszédmóddal kell élni. De még ha magasztos dolgokról szól is valaki, akkor sem kell folyvást fennkölten beszélnie, hanem szelíden, ha tanít; kiegyensúlyozottan, ha dicsér vagy kifogásol valamit; fennkölten pedig akkor, amikor mondanivalójának elfogadására buzdítja az ellenkezők lelkét. Abban a beszédfajtában, amely jelentéktelenebb dolgokat tárgyal, az éppen odaillő szavakkal kell élni, a mérsékelt fajtában a választékos, a fennkölt fajtában pedig a szenvedélyes szavakkal. (Etymologiae 2.17; Heidl György fordítása)
Termékeny író volt, több más, a középkorban népszerű enciklopédikus és történeti munka fűződik még a nevéhez. Írásait, amelyeket a közérthető megfogalmazás mellett világos okfejtés és egyszerű latinság is jellemzett, számos keresztény tanító és teológus használta fel.
Egy oldal az Etymologiae egy 8. században készült másolatából
XVI. Benedek pápa kiemelte Izidor azon nagyszerű tulajdonságát, amellyel összhangba hozta a szemlélődés és az aktivitás egymásnak ellentmondó jellegét. Az ember nem lehet „egydimenziós” – vallotta Izidor püspök –, nem szabad csak a szemlélődésre vagy csak a tevékenységre koncentrálnia. Aki arra hivatkozva nem számol Istennel az életben, hogy sok tennivalója van, az végül magát az igazságot is elhibázza. Aki pedig csak az örökkévalóknak szenteli magát, elfelejtkezik arról, hogy az ember felelősséggel tartozik korának emberei iránt – hangsúlyozta. A szintézis Jézus Krisztus személyében van, aki tanított, gyógyított és segített az embereknek, de közben állandó imádságos kapcsolatban maradt az Atyával. Ebből a szempontból is jelentős példa lehet napjainkban Szent Izidor tanítása.
636-ban hunyt el Sevillában. Tanítói tekintélye halála után is megmaradt. A Frank Birodalomban a 9. században keletkezett néhány olyan okirat, amelyet Szent Izidornak tulajdonítottak. Az úgynevezett pszeudoizidori gyűjteményről csak jó kétszáz évvel később derült ki, hogy nem hiteles. Ez a hamisítás azonban nemhogy csorbította volna, hanem még növelte is ihletőjének elismertségét.
II. János Pál 1999-ben Izidort nyilvánította az internethasználók, valamint a tudomány és a technika iránt érdeklődők védőszentjének.
Forrás:
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Pécsi Egyházmegye
Fotó: Wikipédia
Magyar Kurír
.jpg)
4
Kommentáld!