Szent Iréneusz
Lyon második püspöke
Születése	115 és 150 körül, Szmirna, (İzmir, Törökország)
Halála	202 vagy 203 február 28, Lugdunum (Lyon, Franciaország)
Ünnepnapja	június 28

Szent Iréneusz (latinul: Irenaeus, görögül: Εἰρηναῖος) korai keresztény egyházi tanító, Lyon (Franciaország) második püspöke. Született Szmirnában (İzmir), feltehetően 115 és 150 között. Elhalálozott 202 vagy 203 február 28-án.

Születése idejét nem ismerjük. Görög anyanyelvű volt. Azon kis-ázsiai keresztény közösségek egyikéből származott, amelyeket még az apostolok alakítottak. Tanítómestere Szent Polikárp püspök, aki valószínűleg János evangélistánál tanulhatott. Iréniusz kivándorolt néhány szír kereszténnyel, és 177 körül a Római Birodalom galliai részén telepedett le Lugdunumban, a mai Lyonban. Itt 177-ben, Marcus Aurelius uralma alatt keresztényüldözés tört ki. Iréniusz feladata az volt, hogy a bebörtönzött foglyokkal törődjön, akik rajta keresztül tudták tartani a kapcsolatot az egyházközösséggel. A súlyosbodó üldözések elől úgy menekült meg, hogy éppen Rómában tartózkodott, ahová Lyon püspöke küldte azzal a feladattal, hogy a pápát finomabb eljárásra bírja a kis-ázsiai montanistákkal szemben. Rómában ismerte meg az egyházat fenyegető gnosztikus felfogást. Visszatérése után Lyon első püspöke Photinusz, már vértanúhalált szenvedett, helyére Iréniuszt választották püspökké.

A hagyomány szerint 202-ben, Septimius Severus császár idején császári csapatok vették körül a várost. A keresztényeket elfogták és kivégezték, Iréneuszt pedig olyan súlyosan bántalmazták, hogy belehalt sérüléseibe. Három évszázaddal később Tours-i Szent Gergely is megemlékezik Iréneusz haláláról.

Ünnepe június 28.

A legismertebb műve Az eretnekség ellen (latinul Adversus Haereses), amelyben alaposan elemzi és cáfolja korának főbb gnosztikus tanait. Akkor ugyanis a katolikus hitre komoly veszélyt jelentett a gnoszticizmus, melynek legismertebb képviselői Markión és Valentinus voltak. Iraeneus velük vitatkozva fejti ki tanításait.

Az öt könyvből álló írás egyik lényege, hogy a láthatatlan Isten annyira szereti az emberiséget, hogy emberré lett. Iréneusz párhuzamot von Ádám, az első ember és Krisztus között. A teremtés eredményeképpen szerinte nem egy tökéletes világ jött létre, hanem egy olyan, amelyben az embernek megadatott a lehetőség, hogy állandóan tökéletesítse magát. A bűnbeesés nem véletlenszerű dolog, és nem a Sátán diadala, hanem arra szolgált, hogy letörje Ádám büszkeségét és gőgjét, és a folyamatos önfejlesztésre késztesse. Az Ószövetség kegyetlenkedései ezért a kezdetleges emberi természet velejárói voltak. Jézus szintén ebben a fejlődési folyamatban segíti az emberiséget. Jézus emberré lett, és Isten a saját örökké való életében akarja az emberiséget részesíteni úgy, hogy az ellentmondással teli emberi természetünket ne törje össze. Ez minden képzeletet felülmúló beteljesedés lesz az Istennel való közösségben.

Iréneuszt a dogmatika atyjának is nevezik. Erre az ad alapot, hogy felismerte: a gnosztikusok tanításával szemben Krisztus tanítása csak úgy védhető meg, illetve adható tovább, ha egységes rendszerbe foglalják. Ő állította össze a katolikus egyházban használt szent iratok listáját (kánonját). Ennek alapjául azokat az írásokat használta föl, amelyeket mindegyik keresztény közösségben használtak. A helyi eltérések esetlegessége számára azt bizonyítja, hogy azok nem Jézustól származtak. Görögül és kelta nyelven is prédikált, így szerepe volt a gallok megtérítésében.