Szent Genovéva
Szent Genovéva, 17. századi festmény a párizsi Musée Carnavalet-ben
Szent Genovéva (franciául Sainte Geneviève, latinul 'Sancta Genovefa, Nanterre, kb. 419/422 - Párizs, 502/512) Párizs védőszentje a római katolikus és az ortodox keresztény keresztény hagyományban. A hagyomány szerint imái hárították el a városról Attila hun hadainak támadását. Ünnepe január 3.
Élete
A Római Birodalom
hanyatlása, a népvándorlás hullámai közepette született. Szülei, akike a
Párizs közelében fekvő Nanterre-ben éltek, római nevükről ismertek -
apja Severus, anyja Gerontia -, lányuk azonbayn már frank nevet kapott.
Állítólag a 6. századból származó, ismeretlen írójú életrajza szerint
Genovéva hatéves kislányként találkozott az útban Anglia felé
Nanterre-ben éjszakázó Szent Germanusszal és Szent Lupusszal,
Germanus felismerte benne a jövendő szentet és kereszt vésettel
díszített bronzérmet ajándékozott neki. Az életrajz szerint anyja
megvakult, amikor megfenyítette a gyermeket, de visszanyerte a látást,
amikor Genovéva vizet mert egy kútból, és megnedvesítette vele anyja
szemeit.
Szülei halála után Párizsban élt, keresztanyjánál. Sokat imádkozott,
böjtölt, és egy ízben majdnem belehalt egy betegségbe. Amikor
felgyógyult, arról számolt be, hogy egy angyal felvitte az égbe. Az
életrajz szerint olvasni tudott az emberek szívében. Negyven éven át
csak csütörtökön és vasárnap evett, kenyeret és zöldséget, ezért többen
boszorkánynak tartották. Párizsi házában lánytanítványok vették körül.
451 tavaszán Attila hun uralkodó seregeivel átkelt a Rajnán, elfoglalta Metzet és Párizs felé haladt tovább a Szajna
völgyében. Párizsban pánik tört ki. Genovéva éjszakai imádságokra
gyűjtötte össze a nőket, hogy lelket öntsön beléjük, de ezzel a nép
gyűlöletét váltotta ki. A Szajna partjára vonszolták, hogy ott
megkövezzék, de a haldokló Germanus fődiakónusa a segítségére sietett és
megmentette. Attila Párizs helyett Orléans felé fordult.
Kommentáld!