Június 5.

Mons. Koller Gyula atya rovata

A 672/675 közötti években Anglia egyik tartományában születettés Winfried névre keresztelték. Életének első negyven évéről csak annyit tudunk, hogy bencés kolostorokban nevelkedett. Harminc éves lehetett, amikor pappá szentelték. Utána tanár lett Nurslingben.

Negyven éves volt már, amikor 716 kora tavaszán misszióba indult a szárazföldön élő germán törzsek, a frízek közé. Jóllehet a missziós munka „keménységét” bírta, kényszerből mégis ott kellett hagynia. Gazdag tapasztalatokkal tért vissza Nurslingbe, ahol 717-ben a kolostor apátjává választották. Ezek után másodszor is elhagyta hazáját, és Rómába ment, hogy átvegye II. Gergely pápa az angolszászoknak adott teljes fölhatalmazását a ,,pogányok missziójához”. Ekkor vette föl a Bonifác nevet.

Először Türingiába, majd a frank uralom alatt álló frízek földjére ment, ahol már győzött a kereszténység. Missziós tevékenysége mellett szervező munkát is végzett. Megreformálta az erősen elvilágiasodott egyházközségeket, és megalapította első kolostorát. 722-ben Rómában püspökké szentelték, és folytathatta Hessen misszionálását: kidöntette Donar istenség tölgyfáját, fájából felépítette a Szent Péter-templomot. Ezzel a tettével megingatta a régi istenekben való hitet.

III. Gergely pápa 732-ben megerősítette az angolszász misszió tekintélyét. E célból Bonifácot érsekké nevezte ki, s felhatalmazást adott neki, hogy a Rajna jobb partján elterülő missziók számára püspököket szenteljen. Bonifác tíz éven keresztül nem tudta teljesíteni ezt a pápai megbízatást, mert az ottani germán és frank papság püspökeikkel együtt egyre nyíltabb ellenállást tanúsított az ,,idegenekkel” szemben.

Erre Bonifác a „hazaiakhoz” fordult és őket hívta segítségül.Ahogy növekedett a munkatársak száma, úgy szaporodtak a kolostorok. Ezek után Bonifác 737-ben harmadszor is Rómába utazott, s a pápa megbízta, hogy Németország apostoli legátusa legyen.744-ben Fuldán alapította azt a kolostort, amely a missziós munka fontos támasza lett, s hozzásegített ahhoz, hogy a kereszténység és a műveltség átjárja az országot.

Frízföld északi részében prédikált és sok embert megkeresztelt. 754. június 5-én, pünkösdhétfőn, a megkeresztelteket Dokkumba hívta, hogy megbérmálja őket. Amikor a meghívottakal egyidőben megjelent egy sereg pogány, Bonifác megérezte a vértanúság közeledését. Miközen kísérőit a véres halál elviselésére buzdította, őt egy karddal halálosan megsebesítették. Holttestét diadalmenetben kísérték Fuldába. Ott akart nyugodni kedvenc kolostora szerzetesei között. Vértanúsága után azonnal tisztelettel vették körül, és június 5-én emlékeztek meg róla. Vértanúsága helyén hamarosan templom épült. A római kalendáriumba ünnepét 1874-ben vették föl.

*

Bonifác neve magyarul azt jelenti: Jót tevő. E név értelmében minden lépésre azért vállalkozott, hogy ahol csak lehet, jót tegyen, hirdesse az evangéliumot. Angol hazájától távol, a germánok, a frankok és a frízek között végezte ezeket a „jótetteket.” A jóhír hirdetésében csak akkor tartott „szünetet”, amikor más, fontos feladatot bíztak rá. De utána ismét visszatért a jó hír lankadatlan hirdetésére. Így tett egész öreg korában is addig, amíg vértanú nem lett. Halála előtt elmondhatta Pál apostollal: „A jó harcot megharcoltam, készen vár rám az igazság koszorúja”(2 Tim 4,7). Itt van egy fontos üzenete számunkra: harcolni kell a jóért és igazságért, lankadatlanul kiállni mellette, mert csak így érdemeljük meg az Úr koszorúját és az emberek becsülését. Aki látja a jót, és az ellenkezőjét teszi, az nemcsak rossz keresztény, de embernek is értéktelen, és árulója lesz Jézus jóhírének.

Bonifác „jót tevő” volt abban is, hogy angolszász létéremegszervezte a német egyházat és a „germánok apostola” lett. Nem szívesen fogadták, ám ő ennek ellenére hűséges maradt Rómához, a pápához és hűséges a német néphez is. Nemcsak Krisztust jóhírét vitte, hanem alázattal vállalta keresztjét is: kijátszották, fontos egyházi ügyekben megkerülték. A vele szembefordulók csak halála után ébredtek rá, hogy Bonifác műve kulcsszerepet játszott annál a történelmileg jelentős átrendeződésnél, melyben ‒ a latin-görög antik világ helyett ‒ a középkor latin-germán világa alakult ki. Tanuljuk meg tőle, hogy nem szabad munkánk azonnali sikererére számítani. Megjön az előbb-utóbb, mert az Isten se nem siet, se nem felejt. A gyors siker nem egy embert tett gőgössé, és hűtlenné megkezdett hivatásához, avagy a rábízottak megecsülésében.

*

„Legyünk hű pásztorok, akik éberen virrasztanak, hogy Isten szándékait hirdessék mindenkinek, uraknak és szolgáknak, gazdagoknak és szegényeknek, minden rendű és korú embernek, akár alkalmatlan, akár alkalmas” (Bonifác püspök leveleiből).