augusztus 24.
A keresztény egyház Szent Bertalanra, a szkíták apostolára
emlékezik, aki bejárta Indiát és a Kaukázust, hogy elvigye az
evangéliumot keleti rokonaink közé.
Az Úr tizenkét apostolának egyike.
Az apostolnévsorban magyar
fordításban Bertalanként szerepel Fülöp mellett.
A legenda szerint
indiai pogány királyok nemzetségéből származott.
Az apokrif források
szerint Itáliában, később Örményországban hirdette az
evangéliumot igaz emberként, aki benne élt kora és társadalma anyagi és
szellemi világában, és ahol Krisztus vértanújává vált, amikor elevenen
megnyúzták, majd lefejezték.
Az
apostolt általában
ördögűzőként tartják számon.
Örményországban halt mártírhalált.
Asztragész király (görög „Csupacsillag”)
előbb megvesszőztette, aztán
megnyúzatta, majd keresztre feszíttette,
végül lefejeztette.
Ismertetőjele a
szőlőmetsző
késre
emlékeztető nyúzókés.
Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó
ítélet című képen a Sixtusi kápolnában, hogy az egyik kezében kést, a
másikban a tulajdon bőrét tartja (egyesek szerint az alkotó erre a
bőrre önarcképét festette).
A legenda elbeszéli,
hogyan győzedelmeskedett a maga
gyógyító
tudományával egy pogány bálvány
felett. (A bálvány történetesen a
Berytus névre hallgatott – az ókori
Berytus, ma Beirut nevű város után –, s
a név emlékeztet Bertalanéra, talán
célzásképpen pogány múltjára.)
Kommentáld!