Fotó: Exe Lobaiza via Cathopic
Hányszor imádkoztunk valamiért, és hányszor éreztünk
utána csalódást, amiért semmi sem úgy történt, ahogyan azt az Úrtól
kértük! De mi van akkor, ha nem arról van szó, hogy Isten nem hallgatott
meg minket, hanem arról, hogy mi nem értettük meg a kérlelő ima
lényegét?
A kérést tartalmazó, kérlelő imával kapcsolatban sok kérdés merül
fel. Be kell látni, hogy néha rosszul értelmezzük. Lehet mosolyogni azon
a nagymamán, akik azért imádkozik, hogy az unokájának sikerüljön a
vizsgája, holott egész évben nem tanult. Lehet nyugtalankodni azon, ha
az emberek azért imádkoznak, hogy nyerjenek a lottón. Egy olyan
varázsvilágot mutat ez, amelynek semmi köze sincs az Evangéliumhoz.
Gyakran mondják: Isten nem valamiféle osztogató automata. Nem dolga,
hogy a hozzá nem értésünk vagy a lustaságunk által okozott bajokat
orvosolja. Biztosan nem fogja támogatni hóbortjainkat, szeszélyeinket,
szenvedélyeinket. Ez a Miatyánk pogány kiforgatása lenne: „Jöjjön el a mi országunk, legyen meg a mi akaratunk, legyen a mi személyünk Isten”. A kéréseink bizony kétértelműek, félreérthetők. Hát akkor söpörjük őket félre? Dehogy!
„A ti Atyátok tudja, mire van szükségetek”
A Biblia tele van kérésekkel és könyörgésekkel. Ahogyan Szent Pál buzdít minket:
„Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért.”
(1 Tim 2, 1)
Magának Jézusnak is vannak imaszándékai, például hogy Simon Péter ne
csüggedjék hitében, hogy Lázár feltámadjon, hogy a tanítványok
megmaradjanak egységükben és védve legyenek a Gonosztól.
Példabeszédeiben és buzdításaiban azt tanítja, hogy fáradhatatlanul
imádkoznunk kell.
„Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.”
(Jn 16, 23)
Ha a földi édesapák képesek jó dolgokat adni gyermekeiknek, az égi
Atya még inkább ad jó dolgokat azoknak, akik kérik Őt, és megadja nekik a
legértékesebbet, a Szentlelket. A Szentlélek azonban nem zárja ki a
többi dolgot.
Vajon érdeklik-e Istent életünk részletei és gondjaink?
Habozás nélkül igennel kell válaszolnunk. Ő az Atyánk, nem pedig egy
elvont elv vagy fogalom. Cselekszik-e gyakorlati szinten? Igen, ezt
kimondhatjuk. De hogyan cselekszik? Nagyon ritkán csodák által, azaz
közvetlen beavatkozással – de ez is előfordulhat!
Általában viszont úgy, hogy a Szentlélek erejével
és szelídségével belülről megváltoztatja a másodlagos okokat, különösen a
szabadságunkat. De gyakran úgy is, hogy lehetővé teszi azokat az örvendetes
találkozásokat és meglepő egybeeséseket, amelyeket egy hitetlen ember a
véletlennek tulajdonítana, de amelyekben mi felismerjük a Gondviselést. Na de –
mondhatnánk – akkor minek kell kérni?
Az imádság talán egy olyan információ, amellyel Istent tájékoztatjuk a szükségleteinkről? Nem, hiszen
„tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek.”
(Mt 6, 8)
Vagy talán az imádsággal, a kéréssel egyfajta nyomást gyakorlunk
Istenre, hogy kihúzzunk belőle egy kegyelmet? Nem. A kérlelő imádságban
nem Isten változik meg, hanem mi magunk. Ezért kell állhatatosan
kitartanunk. Nem Isten süket, hanem a mi imádságunk nem elég mély még,
nem elég tiszta, nem elég erős és alázatos. Az Evangéliumban Jézus
megmondta tanítványainak, hogyan teljesülhet kívánságuk, hogyan lesz
imádságuk „hatékonyabb”. Amikor elébe vittek egy beteg gyermeket, és
elmondták neki, hogy még a tanítványok sem tudták meggyógyítani, Jézus
elmagyarázta, hogy ez kishitűségük miatt történt.
„Amikor egyedül volt, odamentek
Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”
Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak
akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a
hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem
lehetetlen.”
(Mt 17, 19-20)
Kérnünk
kell az Urat, hogy adja meg nekünk a hit adományát, erősítse hitünket. A könyörgés megnyitja a szívünket. Bennünk is, és
ebben a világban is utakat nyit meg a kegyelem számára. Isten mindent
megtehetne egyedül is. De inkább velünk együtt, általunk, és különösképpen az
imádságaink által akar cselekedni.
Forrás: Aleteia 1, 2
Kommentáld!