Úrnapja vigíliáján, szombaton délután tartották a Szent Péter téren az első Világtalálkozót az Emberi Testvériségről, hirdetve Ferenc pápa 2020-ban közzétett Fratelli tutti enciklikájának tanítását. Az eseményre írt beszédében a Szentatya ismételten felemelte hangját minden háború ellen, hangsúlyozva, hogy csak a szívekből kiinduló testvériség konkrét lépései számolhatják fel a konfliktusokat.

Vertse Márta – Vatikán

Június 10-én, délután négy órakor kezdődött a találkozó „Not Alone” – (#notalone) nem egyedül mottóval. Az eseményen, amelyen tanúságtételek hangzottak el az emberi testvériségről, olyan híres művészek is részt vettek, mint Andrea Bocelli tenorénekes, Roberto Bolle balett-táncos. A találkozóhoz élő közvetítésben kapcsolódott a világ különböző részeit képviselő nyolc helyszín: Kongó, a Közép-afrikai Köztársaság, Etiópia, Argentína, Izrael, Japán és Peru, valamint a szicíliai kikötő, Trapani egy-egy tere.

A pápa beszédét Mauro Gambetti bíboros, a pápa vatikánvárosi általános helynöke, a Szent Péter bazilika főpapja, a Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) Alapítvány elnöke olvasta fel.

 

A pápa, miután kifejezte szívből jövő köszönetét az esemény résztvevőinek, örömének adott hangot, hogy velük együtt megerősítheti a testvériség és a béke iránti vágyat a világ élete érdekében. Idézett Éloi Leclerc (1921-2016) Egy szegény ember bölcsessége c. művéből, amelyben a francia ferences szerzetes, író Assisi Szent Ferencnek tulajdonítja a következő szavakat: „Az Úr ott van, ahol testvéreid vannak”. Valóban, az Ég, amely felettünk van, arra szólít bennünket, hogy közösen haladjunk előre a földön, hogy felismerjük, hogy egymás testvérei vagyunk és higgyünk a testvériségben, mint zarándokutunk alapvető dinamikájában – írta beszéde bevezetőjében Ferenc pápa.

 

Ezután idézett Fratelli tutti c. enciklikájából, miszerint „A testvériség valamiféle többletként járul a szabadsághoz és az egyenlőséghez” (103. pont). Aki ugyanis testvérét látja a másikban, nem pedig egy számot, az „valakit” lát, akinek méltósága van és tiszteletet érdemel, nem pedig „valamit”, amit fel lehet használni vagy le lehet selejtezni. Az erőszaktól és háborútól szétszakított világunkban szívekből fakadó és a testvériség körül forgó, nagy lelki és társadalmi szövetségre van szükség, mert csak ez állíthatja vissza a kapcsolatok középpontjába az emberi méltóság szentségét és sérthetetlenségét – hangsúlyozta beszédében a Szentatya.

 

Leszögezte, hogy a testvériségnek nem elméletekre van szüksége, hanem konkrét gesztusokra és közös döntésekre, amelyek a testvériséget a béke kultúrájává alakítják át. A pápa arra buzdította a nemzetközi találkozó résztvevőit, hogy hazatérve gondolkodjanak el: a testvériségnek milyen konkrét gesztusát tehetik meg? Példaként a következőket említette meg: kibékülés a családon belül, barátokkal, szomszédokkal, imádság azokért, akik megbántottak minket, segítség a rászorulóknak, közelség a magányosokhoz.  

Érezzük magunkat elhivatottnak arra, hogy a gyengédség balzsamját használjuk a megromlott kapcsolatokban, az emberek és a népek között egyaránt – buzdított rá a Szentatya. Ne fáradjunk bele, hogy „nemet kiáltsunk a háborúra” Isten és minden békére törekvő férfi és nő nevében. Ferenc pápa beszédében ekkor Giuseppe Ungaretti (1888-1970) Testvérek című versét idézte fel, amelyet az olasz költő az első világháború kellős közepén írt 1916-ban, testvéreiről úgy beszélve, mint „remegő szó / az éjszakában / újszülött falevél”. A testvériség törékeny és értékes – mutatott rá Ferenc pápa, a következő hasonlattal élve: „A testvérek az igazság horgonyai a hazugság magvait elhintő konfliktusok viharos tengerén”. Kiemelte, hogy a testvérekre való utalás arra emlékezteti a harcolókat és mindannyiunkat, hogy a testvériség érzése, amely összeköt bennünket, erősebb, mint a gyűlölet és az erőszak, sőt, ugyanabban a fájdalomban egyesít mindnyájunkat. Az „együttérzés” szikrája tudja újból felgyújtani a fényt, hogy megállítsa a konfliktusok éjszakáját.

 

A “testvér”, nem üres szó, hanem a legkonkrétabb dolog, valójában azt jelenti, hogy már nem hisszük magunkról azt, hogy “egykeként”, egyedüli gyerekként élünk a világban.  Túl kell lépni az üzlettárs logikáján, akik csak önérdekből maradnak együtt, és túl kell lépni a vérségi vagy etnikai kötelékek határain is, amelyek csak a hasonlót ismerik el, és tagadják a különbözőt – hangoztatta a pápa, majd utalt az irgalmas szamaritánus példabeszédére (vö. Lk 10,25-37), aki könyörületből megáll a segítségre szoruló zsidó előtt. A két nép kultúrája ellenséges volt egymással szemben, különböző volt a történelmük, de az irgalmas szamaritánus számára az úton fekvő, segítségre szoruló ember volt az első.

Amikor az emberek és a társadalmak a testvériséget választják, a politikák is megváltoznak: a személy ismét felülkerekedik a nyereségen, közös otthonunk kerül előtérbe a saját érdekekből kizsákmányolt környezettel szemben, a munkát tisztességes áron megfizetik, a befogadás gazdagsággá, az élet reménységgé válik, az igazságszolgáltatás megnyílik a jóvátétel előtt, és az áldozatok és a bűntényt elkövetők találkozásában meggyógyul az elkövetett gonoszság emléke – összegezte Ferenc pápa a testvériségből fakadó javakat.

 

Beszédében a Szentatya ezután ismét köszönetét fejezte ki a találkozó megszervezéséért és azért, hogy életre hívták az „Emberi testvériségről szóló nyilatkozatot”, amelyet a délelőtt folyamán a jelenlévő Nobel-díjasok fogalmaztak meg. A pápa annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Nyilatkozat „a testvériség nyelvtanát” kínálja fel, hatékony útmutató, hogy a testvériségről naponta konkrét tanúságot tegyünk. Legyen ez a tapasztalat első lépés a testvériség útján, indítsa el a testvériség folyamatát. Ferenc pápa hálával köszöntötte a világ különböző városaiból élő összeköttetésben csatlakozó tereket, amelyek tanúskodnak a sokféleség gazdagságáról és arról, hogy testvérek lehetünk, még akkor is, ha nem vagyunk közel egymáshoz – utalt a Szentatya a saját esetére.

 

Ferenc pápa végül az átölelés képével vett búcsút a nemzetközi találkozó résztvevőitől. Azt kívánta, hogy az együtt töltött délutánról maradjon meg szívükben és az emlékezetükben az a vágy, hogy a világ minden táján átöleljék a nőket és a férfiakat, hogy együtt építsük a béke kultúráját. A békének testvériségre, a testvériségnek pedig találkozásra van szüksége. Az ezen a napon adott és kapott ölelés, amelyet a Szent Péter teret körülvevő oszlopsor is jelképez, váljon életre szóló elkötelezettségükké és legyen a remény próféciája. A pápa maga is átöleli mindnyájukat, miközben ismételten megköszöni jelenlétüket és szívből szól hozzájuk: „veletek vagyok!” – zárta ezekkel a szavakkal az emberi testvériségről megrendezett világtalálkozó résztvevőihez intézett beszédét Ferenc pápa.