Április 29-én emlékezünk meg a középkor egyik legnagyobb hatású női szentjéről, a XIV. század és az egész egyháztörténelem egyik kiemelkedő nőalakjáról. Sienai Szent Katalin a dominikánusok harmadrendjének tagja volt; VI. Pál pápa 1970-ben egyházdoktorrá avatta.
„Nem akkor nyered el jutalmad, ha belekezdesz valamibe,
hanem egyedül és csakis akkor, ha kitartasz mellette."
(Sienai Szent Katalin)
Catarina Benincasa az itáliai Siena-ban született 1347. március 25-én, Jacopo Benincasa kelmefestő huszonnegyedik gyermekeként. Tizenhat éves korában belépett Szent Domonkos harmadrendű apácáinak kolostorába. A legenda szerint Domonkostól kapta a szerzetesi ruhát, amelyet egy koldusnak adott és Krisztustól cserébe égi öltözéket kapott. Kivételes szellem volt: noha csupán 33 évet élt, maradandót alkotott íróként és diplomataként egyaránt. A középkor roppant befolyással bíró szellemi vezéralakjaként nagy része volt abban, hogy XI. Gergely 1376-ban Avignonból Rómába helyezte vissza a pápai széket.
Munkássága komoly hatást gyakorolt a következő századok olasz vallásos irodalmára. Ránk maradt korabeli hiteles életrajza (a domonkos Capuai Boldog Rajmundtól), és igen kiterjedt lelki irodalmi munkássága, levelezése. Olvasni, írni későn tanult meg, de a stílusnak már akkor művésze volt, amikor még diktálta műveit. Írásainak közvetlen nyelvezete kora sienai köznyelvéhez áll közel. Négyszáz fennmaradt levele közül a legszebbek, amelyeket gyóntatójához, a később boldoggá avatott Raimondo da Capua szerzeteshez intézett, aki később megírta életrajzát. A két leghíresebb levél közül az egyik – Lettera a frate Raimondo da Capua (Levél Raimondo da Capua baráthoz) – azokról az órákról számol be, amelyeket Katalin egy halálraítélt vígasztalásával töltött. A másik klasszikus levél, a Lettera a maestro Raimondo da Capua dell'ordine de'Predicatori (Levél a prédikáló barátok szerzetbéli Raimondo da Capua mesternek) lírai mű, melyben Krisztus iránti extatikus, tiszta szerelméről számol be Katalin.
Az evangéliumokról írott értekezésének kézirata nem maradt fenn. 1378-ban fejezte be Libro della Dottrina o Dialogo della Divina Provvidenza (A tanítás könyve, avagy párbeszéd az isteni gondviselésről) című, extázisban diktált művét, melyben misztikus-teologikus keresztény politikai rendszert vázol fel.
Katalin Rómában hunyt el 1380. április 29-én. Sírjánál sokan meggyógyultak. 1461-ben avatta szentté és egyben Siena védőszentjévé II. Pius pápa. Avilai Szent Teréz és Lisieux-i Szent Teréz mellett a három női egyházdoktor egyike. 1939-ben nyilvánította Olaszország védőszentjévé Sienai Szent Katalint XII. Pius pápa.
Legendája szerint Krisztus őt is eljegyezte, sőt szívet cserélt vele, és sebeinek hordozására találta méltónak. Élettörténetének, legendájának magyar változata – „Szénabeli dicsőséges apáca szűz Szent Katerina asszonynak ő élete" – az Érdy- és Érsekújvári-kódexben olvasható.
Magyar Kurír
Kommentáld!