A középkori latin Mária-misék jellegzetes kezdőszavai, – „Rorate coeli
de super”, magyarosan „Harmatozzatok ti egek, onnan felülről, és ti
felhők hullassátok az Igazat”(Izajás 45, 8),– már gyermekkoromtól
mélyen belevésődtek a lelkembe.
Mintha kitapinthatóan éreztük volna, hogy megnyílt az ég, hogy nem csak
havat küldött, hanem egy kissé a mennyország ajtaján is
bepillanthattunk.
A hideg, és egyre sötétebb éjszakákba a hajnali
gyertyafény már egy kis világosságot, lélekmeleget is belopott.
Mi teszi a rorátét mássá, mint a többi, egész évi reggelek, reggeli
liturgiák?
Mért van az, hogy a karácsonyvárás időszakában valami elemi
erővel törnek fel belőlünk az őszinte, tiszta vágyak a jóság, a
szeretet, az elfogadottság után? Talán azért, mert mi magunktól nem
vagyunk képesek az újjászületésre, mi magunkat nem tudjuk kihúzni a
slamasztikából. Hisz „mindent könnyebb elrontani, mint megjavítani,
könnyebb pusztítani, mint alkotni, könnyebb rombolni, mint építeni.
Az adventi mennyhasító hajnalok, a karácsonyi
készület elcsendesítő percei azonban tudtul adják a jó hírt: a Megváltó
személyesen, hozzánk jön.
Aki már eljött kétezer évvel
ezelőtt, de minduntalan kopogtat . A megtestesült Ige eljött,
a teremtés elindult az Alfától az Omega felé: Isten országa
elkezdődött.
Ha Isten eljött, – és most is eljön, – akkor mi meg vagyunk mentve.
Eljön, csak éppen legyünk otthon. Isten kerüljön életünkben az első helyre.
Harmatozzatok! Az Égi Harmat már elhozta az idei december havát.
Karácsonyig épp elég időnk van, hogy elinduljunk befelé…Feléje.
Ha
feltörnek hamisítatlan, igazi vágyaink, hagyjuk, hogy vezessenek. Akkor
beszédes lesz a csend, a dizájn mögött igazi értékekre lelünk. Tiszták,
hamvasan frissek, áttetszően csillogók leszünk, mint az első hó, mint a
betlehemi Gyermek.
Kapcsolódó hírek:
MŰVÉSZEK A TEMPLOMÉRT előadássorozat MÁRIAREMETÉN
PORTUGÁLIAI SZENT ERZSÉBET
IMÁDSÁG PAPOKÉRT
CSALJ MOSOLYT JÉZUS ARCÁRA.