Roger testvérnek (teljes nevén Roger Louis Schütz-Marsauche), a taizéi szerzetesközösség alapítójának gondolatait érdemes átgondolnunk az esztendő fordulóján. A szöveget a
Jézus Krisztus nem azért jött el a földre, hogy bárkit elítéljen, hanem hogy megnyissa a közösség útjait az emberek előtt.
Kétezer év óta Krisztus a Szentlélek által van jelen. Titokzatos jelenléte egy látható közösségben válik kézzelfoghatóvá: ez a közösség nőket és férfiakat, időseket és fiatalokat gyűjt egybe, akik mind arra hivatottak, hogy közösen haladjanak, és ne különüljenek el egymástól.
Történelmük során azonban a keresztények sok megrázkódtatáson mentek keresztül: szakadások jöttek létre köztük, holott mindannyian ugyanarra a szerető Istenre hivatkoztak.
A közösség egységének helyreállítása ma sürgős feladat, amit nem lehet az idők végezetéig folyton csak halogatni. Készek vagyunk-e mindent megtenni azért, hogy a keresztények ráébredjenek ennek fontosságára?
Vannak keresztények, akik bárhol legyenek is, késlekedés nélkül, egészen alázatosan és egyszerűen már élik ezt a közösséget. Saját életükön keresztül szeretnék Krisztust jelenvalóvá tenni mások számára. Tudják, hogy az Egyház nem önmagáért, hanem a világért van, azért, hogy abban a béke kovásza legyen.
„Közösség” – ez az Egyház egyik legszebb neve. Ebben a közösségben nincs helye az egymás közti szigornak, sokkal inkább jelen vannak a tiszta kapcsolatok, a szív jósága, az együttérzés… és kitárulhatnak a szentség kapui.
Az evangéliumban meglepő felfedezést tehetünk: Isten nem teremt félelmet vagy aggódást, Isten csak szeretetét adhatja nekünk. Szentlelkének jelenléte által Isten jön el, hogy átváltoztassa szívünket.
Az egyszerű imában megérezzük, hogy soha nem vagyunk egyedül: a Szentlélek megőriz minket az Istennel való közösségben, nemcsak egy röpke pillanatra, hanem a véget nem érő életre.
A teljes írás a Vigilia 2005. októberi számában jelent meg – ITT olvasható.
Forrás és fotó: Vigilia szerkesztőségének Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kommentáld!