Nem hittem, hogy ez bekövetkezhet. Nem akartam elhinni. Mondhatod, hogy naiv vagyok, vállalom. Még most sem értem, hogy történhet meg mindez a 21. században, Európában? Dübörög bennem a miért, hogy mi értelme egyik országnak megtámadni a másikat. Emberek százai, ezrei menekülnek az ismeretlenbe, a katonai és civil áldozatok száma napról napra nő, amerre nézel, pusztítást látsz, és ki tudja, mikor, hogyan lesz mindennek vége, mikor lesz béke, és van-e egyáltalán esély rá? Hogyan tovább?
Nézem a képeket, amik a metróaluljárókban kuporgó emberekről, vagy a határon már átértekről, fiaikat, lányaikat ölelő anyákról készültek, és tépi szívemet a fájdalom, mert ez az, amit senki, még rémálmában sem kíván a gyermekének.
És akkor megszólal az Ige. Irgalom. Feltámadás. Reménység. Örökség. Menny. Érzem, ahogy Isten átölel. Őszinte leszek, a félelem nem múlt el, a miértek még mindig kiabálnak bennem. De nem vagyok egyedül, és most ennyi elég.
Mert a kereszten függő Krisztus, az Atya és a mindent betöltő Szentlélek Egy Isten, aki kezében tartja a világot, és Akitől nem kell félnünk. Mert Ő nem egy agresszor, hanem az Atyánk, aki megszenvedett értünk, aki vérrel, halállal és feltámadással szült minket újjá, és nem a pusztulásra, hanem a reménységre. Örök életre.
Hívlak, Kedves Olvasó, kapaszkodjunk együtt a mi Istenünkbe, aki a legnagyobb áldozatot hozta meg értünk! Imádkozzunk Hozzá a háborút szenvedő népekért, és tegyük meg mindazt, amit tehetünk! Bármi történik, bárhogy fordul a világ, az Ő kezében biztonságban vagyunk. El fog jönni, és véget vet a háborúknak, vérontásnak, bűnnek, a Gonosznak, és újjáteremti traumáktól terhelt földünket.
Mert Ő nem pusztulásra szült minket, hanem reménységre. Örök életre.
Áldott napot!
bejegyezte: sz-cs. andi – február 27, 2022
Kommentáld!