A szeretet kalandja
2023. november 27. Évközi harmincnegyedik hét – hétfő

Evangélium:
Lk 21, 1-4
Aztán föltekintett Jézus, és látta, hogy a gazdagok hogyan dobják adományaikat a templom perselyébe. Látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be. Akkor így szólt: ,,Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél. Mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak adományokat; ő pedig a maga szegénységéből odaadta mindenét, amije csak volt: egész megélhetését.''

Bevezető ima: Uram Jézus, Örök Pásztor, köszönöm nagylelkű szeretetedet.

Légy a fény az életemben, vezesd minden szavamat és tettemet, hogy a megpróbáltatások közepette is meg tudjam őrizni örömömet és békémet!

Kérés: Uram, add meg nekem, hogy mindig meglássam tervedben a jót!

Elmélkedés:

1. Ne félj! „Odaadta mindenét, amije volt. És még így is gazdag volt, hiszen Isten ott volt a szívében. Istent birtokolni a szívünkben, többet ér Salamon minden aranyánál. Ki adott valaha is többet ennél ez asszonynál, aki semmit sem tartott meg magának?” (Szent Ágoston, Prédikációk 107.) Az özvegy annyira szerette Istent, hogy bedobta az utolsó két fillérjét a templom perselyébe és teljesen ráhagyatkozott Isten irgalmas gondviselésére. Egyáltalán nem félt. Ugyanezzel a bizalommal kell nekünk is Isten felé fordulnunk. Bármilyenek is a körülményeink, nekünk is félelem nélkül kell rábíznunk magunkat Istenre, mert Ő tartja kezében életünk egyetlen igazi tervét.

2. Fent és lent. Az élet hullámvasútja számtalan meglepetést tartogat számunkra. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy mi áll előttünk és mire lesz szükségünk a jövőben. Mindazonáltal megnyugtathat minket a tudat, hogy Istentől mindig megkapjuk azt, amiben az adott pillanatban hiányt szenvedünk. Az Ő végtelen irgalmasságából megadja a megfelelő kegyelmeket, ami ahhoz kell, hogy boldoguljunk az örömökkel és szomorúsággal, amivel a hétköznapjainkban találkozunk. Megadja a pillanat kegyelmét, tehát nem szabad attól félnünk, hogy mit tartogathat számunkra a jövő. Jézus tudja, hogy mire van szükségünk. Mikor rábízzuk magunkat Istenre úgy, ahogy az özvegy tette, akkor igazán meg tudjuk tapasztalni szeretetének mélységét és védelmét.

3.Útban hazafelé. Az özvegy szívének középpontjában Isten volt. Adni akart neki valamit. Mit adhatott neki, amivel megdicsőítette az Ő szent nevét? Felbandukolt a templom perselyéhez és beledobta az utolsó két fillérjét. Az a hang, ahogyan a pénzérmék leérkeztek a persely aljára, visszhangoztak Jézus szívében és örömmel töltötték meg azt. Annak a két érmének nagy volt a súlya az Örökkévalóság szempontjából. A világ anyagi biztonságot ajánl, a siker varázsát és mások elismerését, de életünknek igazán csak Istennel van értelme. Minden nap, amikor döntéseket hozunk, annak fényében kell tennünk, hogy ezeknek komoly szerepe van az örök megváltásban. Meg kell kérdeznünk magunktól: „Ez segíteni fog nekem abban, hogy egykor majd a mennyországba kerüljek?”

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add, hogy tetteim örömet okozzanak neked! Segíts, hogy döntéseimet az örökkévalóság fényében hozzam meg. Engedd, hogy azt válasszam, ami jó és nemes, szent és tiszta!

Elhatározás: Ma, mielőtt fontos döntést hozok, megállok és imádkozom.