Kiengesztelődés a szeretet által
2013. augusztus 14. Évközi tizenkilencedik hét – szerda
Szent Maximilián Kolbe áldozópap és vértanú
P. Richard Gill

Mt 18,15-20
Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni. Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.''

Bevezető ima: Uram, segíts bíznom abban, hogy te vezeted értelmemet és irányítod szívemet és akaratomat. Taníts a Te akaratodra és vegyél el tőlem minden kétséget!

Kérés: Uram, ajándékozz meg a bizalommal, hogy Te minden nap válaszolsz imáimra. Taníts meg imádkozni, hogy ki tudjam mondani: legyen meg a TE akaratod!

1. Tanúságot tenni a szeretetről. A keresztények egyik legsürgetőbb feladata, hogy kiengesztelődjünk testvéreinkkel az evangéliumi igazi szeretet szellemében. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy helyreállítsuk a bizalmat egymás és a világ iránt. Így lehetünk a világban az Örömhír átalakító erejének követei. Az ősegyházban a pogányok a keresztények egymás iránti határtalan szeretete láttán tértek meg. Ez a szeretet emberileg megmagyarázhatatlan volt, csak a Jézushoz kötődő szeretet kapcsolat eredményezhette. Hagynunk kell, hogy minket is Krisztus szeretete és kegyelme vezessen, hogy mindenki felé megbocsátással tudjunk fordulni!

2. Nyerd meg testvéredet! Néha elkerülhetetlen, hogy kimondjunk egy fájdalmas és kínos igazságot; olykor szükséges, hogy hallják ezt az emberek. Egyre gyakrabban halljuk: „Élni, és élni hagyni”. Ez a filozófia valójában nem az igazi tolerancián alapul, hanem a mások sorsa fölötti közönyt és az önmagunkba fordulást jelenti. Időnként hiányzik belőlünk a bátorság, hogy szeretettel odaforduljunk másokhoz és tudatosítsuk bennük, hogy ők is Isten gyermekei, akiknek kötelességük van felé. Az igazi szeretetért kell imádkoznunk, amely nem a saját javát keresi, hanem testvéreiét.

3. Mindig imádkozzatok! Isten mindig figyelemmel fordul felénk, ha hittel, szeretettel és irgalmába és megbocsátásába vetett bizalommal tárjuk elé imádságunkat. Csak a kitartásra van szükségünk, hogy egyetlen pillanatra se kételkedjünk Isten irántunk való szeretetében. Ha másokkal együtt imádkozunk, nem csak Istennel egyesülünk, hanem a velünk imádkozókkal is. Imádságunk arra kell, hogy emlékeztessen, hogy a Mennyei Atya gyermeki vagyunk, akik részesülünk az Ő gondoskodó szeretetéből. Meg kell újítanunk hitünket, hogy nekünk olyan Istenünk van, aki életünk középpontja. Ő nem egy távoli isten valahol az univerzumban, akit nem érdekel a mi sorsunk, Ő egy közeli Isten, aki bensőséges kapcsolatban akar velünk lenni, ismeri minden szükségletünket.

Beszélgetés Krisztussal: Uram és Istenem, taníts engem, hogy tudjak bízni előrelátásodban és tudjak remélni szerető gondoskodásodban! Segíts, hogy megtanuljak megbocsátani, és minden emberrel békességben élni, hiszen ők is a Te gyermekeid, és az én testvéreim Krisztusban.

Elhatározás: A mai napon egy olyan emberre fogok gondolni, akinek még nem tudtam megbocsátani; szeretettel fordulok felé a szeretet és a megbocsátás jelével.