Törvény és igazságosság
2020. május 19. Húsvét hatodik hete – kedd

Jn 16, 5-11
Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.

Bevezető ima: Uram, hiszek benned, mert kinyilatkoztattad magad nekem. Szeretnélek minden nap egyre jobban megismerni. Veled való kapcsolatom legyen egyszerű, valódi és személyes. Remélek kegyelmedben, mert tisztában vagyok rosszra hajló természetemmel, és tudom, hogy gyenge vagyok. Az irántad való szeretetem kifejezéseként úgy akarok élni, ahogyan azt Te elvárod tőlem. Szeretnék minden egyes nap tetszésedre lenni.

Kérés: Uram, növeld a hitemet!

1. A bűnös világot meggyőzni. Miért mondja Krisztus, hogy meggyőzi a világot a bűnről? Nem azt mondta, hogy nem elítélni jött a világot, hanem megmenteni? (vö. Jn3,17) Akkor most melyik az érvényes, az ítélet, vagy a megmentés? Mindkettő. Ha valaki nincs tisztában azzal, hogy beteg, akkor nem megy orvoshoz. Először tudatosítanunk kell bűnösségünknek azért, hogy felfogjuk, mennyire szükségünk van a Megváltóra. A mai társadalom legnagyobb veszélye nem az esendősége: a bűn már Ádám és Éva óta jelen van. A legnagyobb veszély abban áll, hogy az erkölcsi relativizmus miatt már nem ismerjük fel a bűnt. (vö. II János Pál, Veritatis Splendor, 32). A relativizmus csatakiáltása így hangzik: Milyen jó nekem; megalkotom a saját törvényeimet. Ezért először a Szentléleknek kell tudatosítania bennünk, hogy önző bűnös emberek vagyunk, akiknek szükségük van a Megváltóra. Csak ezután kezdődhet el a megtérés folyamata.

2.  Meggyőzni a bűnről, amiért nem hittek bennem. Mond olyat valahol Krisztus, hogy minden nem-hívő bűnös, és nem méltó a megváltásra? Úgy tűnik, ezt fejezi ki a János evangélium, sőt erősíti is: „Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.” (Jn, 3,18) Az Egyház ezt tanítja erről: „Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az Ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget.” (vö. KEK 847). Ezek szerint felmerül a veszélye a tudatos hitetlenségnek is: „Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.” (Mt 13:15). Néhányan tehát láttak, mégis úgy döntöttek, hogy nem hisznek, mert nem akarnak változtatni. Ezt a tudatos és konok elutasítását az igazságnak minden körülmények között el kell kerülnünk.

3. Igazságosság. Krisztus feltámadása és a Szentlélek eljövetele bizonyítékai Krisztus igazságosságának és valóságának. Ő az, akinek mondta magát: a Megváltó. Az élő Isten Fia. (vö. Mt 16, 16-17) Így tehát igazságos és helyes, hogy miután Krisztus beteljesítette küldetését, visszatérjen az Atyához. Krisztus igazságosságát nekünk is felkínálja, nekünk csak el kell fogadnunk. Krisztus küldetése, a Sátán, a Hazugság Atyjának elítélése, és minket újra az ő képére és hasonlatosságára alakítani. Áldozata által sokkal többek lettünk, mint csupán felszabadított rabszolgák: Isten fogadott gyermekeivé fogadott bennünket. (vö. Jn 1,12)

Beszélgetés Krisztussal: Uram, a hit fontosságának tudatában kérlek, növeld hitemet! Oly sok kegyelemben részesítesz folyamatosan. Add, hogy jól használjam fel ezeket, és akaratod szerint éljek velük!

Elhatározás: Mai lelkiismeret-vizsgálatom során őszintén beismerem hibáimat, ugyanakkor nagyobb bizalommal leszek Isten irántam való irgalma iránt.