Mivel azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök
2023. március 19. Nagyböjt negyedik vasárnapja

Evangélium:
Jn 9, 1-41
Abban az időben: Jézus útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus ezt felelte: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei. Amíg nappal van, nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött. Eljön ugyanis az éjszaka, amikor senki sem cselekedhet. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az!” Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyíltak meg a szemeid?” Ő azt felelte: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente vele a szemeimet, és azt mondta: »Menj el a Siloe tóhoz és mosakodj meg!« El is mentem, megmosdottam, és most látok.” Ekkor megkérdezték tőle: „Hol van az az ember?” Ő azt felelte: „Nem tudom.” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük. Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ekkor már nem is hitték el neki, hogy vak volt és újra lát, olyannyira, hogy előhívatták a szüleit, és megkérdezték tőlük: „Ez a ti fiatok, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?” Azok ezt válaszolták: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született. De hogy most miért lát, vagy ki nyitotta meg a szemeit, azt nem tudjuk. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan a kora, hogy magáról beszéljen!” A szülők azért mondták ezt, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis ekkor már elhatározták, hogy aki Jézust Messiásnak meri vallani, azt kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei, hogy megvan a kora, kérdezzék meg őt. Másodszor is hívták tehát a vakon született embert, és figyelmeztették: „Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös!” Ő így felelt: „Hogy bűnös-e, vagy sem, azt nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok!” Erre ismét megkérdezték „Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemeidet?” Ő ezt felelte: „Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?” Erre megátkozták, és azt mondták: „Te magad vagy az ő tanítványa! Mi Mózes tanítványai vagyunk! Azt tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnét jött, azt nem tudjuk!” Az ember azonban ezt felelte nekik: „Éppen az a különös, hogy ti nem tudjátok, honnan van ő, és ő mégis megnyitotta a szemeimet. Jól tudjuk, hogy a bűnösöket nem hallgatja meg az Isten, de aki istenfélő és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt. Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte. Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Bevezető ima: Atyám, most eléd jövök, mint a vakon született ember. A Te kegyelmed koldusa vagyok. Engedd, hogy megmutathassam irántad való szeretetemet, és nyitott legyek a kegyelmekre, amelyeket adni akarsz nekem az elmélkedés alatt.

Kérés: Uram, add, hogy növekedjen a hitem minden megpróbáltatás által is!

Elmélkedés:

1. „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei.”  Jézus kortársai úgy tartották, hogy akinek rosszabbul megy a sora, az amiatt van, hogy bűnt követett el, és ezért Isten kitaszította őt kegyeiből. Jézus a mai evangéliumi tanításban eloszlatja ezt a tévhitet. Valóban, a szerencsétlen sorsú emberek milyen gyakran nem saját bűnösségük miatt, hanem éppen mások bűne, önzősége okán szenvednek. Jézus pedig lehajol minden szenvedőhöz, és szeretetével vigasztalja őket, amint a e vak emberrel is tette. Ha fizikai csodát nem is mindig tapasztalunk, de ha hiszünk és imádkozunk, akkor mindenképpen találkozunk Krisztus vigasztaló és minden szenvedést felülmúló, lelkünket felemelő és gyógyító jelenlétével.

2. „Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei.” Tapasztalhatjuk, hogy Isten gyakran éppen a szenvedést okozó, nehéz helyzeteket tudja felhasználni arra, hogy lerombolja emberi gőgünket, büszkeségünket. Hogy elvezessen minket annak felismerésére: valójában milyen nagy szükségünk van Rá. Ez a felismerés pedig egyre jobbam elmélyíti az Atyával való gyermeki kapcsolatunkat. Aki eljut erre a teremtményi alázatra, az nyitott arra, hogy Isten cselekedni tudjon benne, s végbevihesse életében, és rajta keresztül mások életében is szeretete nagy tetteit.

3. „Hiszek, Uram!” Jézus nem pusztán testi vakságából gyógyította ki a történetben szereplő férfit, hanem ami sokkal fontosabb: a Jézussal való találkozás elvezette őt a hitre. Ehhez azonban már neki is hozzá kellet járulnia döntéseivel és tetteivel. Bár a farizeusok fenyegetőzve és ellenségesen bántak vele, ő inkább vállalta, hogy elszenvedi mindezt, de következetesen tanúságot tett Jézus Istenfiúsága mellett: „Ha ő nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.” Éppen amiatt volt képes szívében felismerni Jézus valódi kilétét, mert nem vakította el őt az a gőg, mely a sikeres életű farizeusokat vakvágányra vitte. „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” – mondja Jézus. Ezzel figyelmeztet bennünket is, hogy legyünk éberek, és kerüljük el az önteltség vakságát, mely elzárja lelkünket Isten jelenlétének meglátásától.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, szeretnék a kedvedben járni egész életemben. Segíts felismernem, hogy Isten művét akarod véghezvinni rajtam keresztül. Sokszor értem meg, hogy mi az érték abban, ha megpróbáltatásokkal találkozom. De tudom, hogy a Te segítségeddel a tanúd lehetek minden helyzetben. Segíts, hogy a vakságából meggyógyított emberrel együtt kiáltsam: „Hiszek, Uram!”

Elhatározás: A mai napon, amikor megpróbáltatással, nehézséggel találkozom, megpróbálom egy, az eddiginél erősebb hittel fogadni azt.