Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt
2023. február 23. Csütörtök Hamvazószerda után
Szent Polikárp püspök és vértanú

Evangélium:
Lk 9,22-25
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”

Bevezető ima: Uram Jézus, Te nem menekültél el a szenvedések elől, hanem megtetted azt, amire irántunk való szereteted indított. Uram, bízom benned. Úr Jézus, Te azzal a céllal mentél Jeruzsálembe, hogy minket hazavezess az atyai házba. Remélek benned, mert a szeretetben nem ismersz határokat. 

Kérés: Uram, add meg hozzá a kegyelmet, hogy képes legyek hordozni keresztem és szenvedéseim súlyát. Segíts felismernem a szenvedés megváltó erejét, és segíts átölelnem keresztem!

Elmélkedés:

1. „Aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt.” A szenvedés elkerülhetetlenül jelen van az életünkben, mi azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy kerüljük, vagy megfutamodjunk előle. Ha fájdalmat érzünk, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megszüntessük azt. Ez teljesen ésszerű emberi reakció. Jézus azt kéri tőlünk, hogy Isten kegyelme segítségével emelkedjünk felül a pusztán testi érzések szintjén élt életen. Krisztus követése azt jelenti, hogy egy magasabb szinten: a Szeretet szintjén éljük meg e földi létünket. Jézus azért jött közénk, hogy Ő maga járjon előttünk ebben élete példájával. Bár előre látta, hogy nem fogják elfogadni Őt, szenvedni fog és megölik, mégsem menekült el. Szenvedését lehetőségként használta fel arra, hogy bebizonyítsa irántunk való mélységes szeretetét. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Ezt teszik a szülők, amikor gyermekeiknek ajándékozzák idejüket, figyelmüket és rengeteg fáradságukat; ezt teszik az igaz barátok, amikor önzetlenül segítenek. Ezt tesszük mindenkor, amikor segítünk egy szükséget szenvedőn.

2. Ne veszítsük el a bátorságunkat! Krisztus arra figyelmezteti tanítványait, hogy sokat fog szenvedni, elutasítják és megölik; és mindenkinek, aki az Ő tanítványa akar lenni, hozzá hasonlóan fel kell vennie keresztjét. Ez nagyon ijesztően hangozhat... Úgy érezhetjük, hogy Isten túl sokat vár el tőlünk. De Jézus velünk van, velünk együtt szenved és küzd. Soha nem a magunk erejéből kell hordoznunk keresztjeinket!

3. Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős. Krisztus eljövetelével a földön új értelmet kapott a szenvedés. Jézus lehetőséggé alakította át a gonosz legyőzésére. Amikor imádkozva, szeretettel hordozzuk szenvedéseinket, mint Krisztus, olyankor hozzá hasonlóan mi magunk is egy nagyon erőteljes csapást mérünk a gonoszra! Azáltal, hogy nem engedjük, hogy a kétségbeesés maga alá gyűrjön, ezzel ellene mondunk az ellenség támadásának, és legyőzzük azt. Ezt a gonosz hatalma felett aratott győzelmünket felajánlhatjuk üdvösségünkért vagy másokért is; Isten országának növekedéséért. Mi is mondhatjuk Szent Pállal együtt: „Ezért kedvem telik a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2 Kor 12,10) 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts, hogy minden rosszat, ami engem ér – legyen az fájdalom, szenvedés, vagy betegség – lehetőségként fogjak föl, amivel szerethetek, növekedhetek a szeretetben, és dicsőíthetlek a szeretetemmel.

Elhatározás: Mielőtt ma valamit teszek, megvizsgálom indítékaimat, miért akarom ezt tenni: magamért cselekszem vagy Istenért? Ha magamért tenném, nem teszem meg az adott dolgot, különösen, ha alkalom nyílik ehelyett valamit Istenért tenni és Őt a felebarátaimban szolgálni.