Végsőkig szeretni
2020. május 15. Húsvét ötödik hete – péntek

Jn 15, 12-17
Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy nagyon szeretsz engem. Te vagy a teremtőm és megváltóm. Bízom a barátságodban, bízom abban, hogy segítesz felismernem, hogy hogyan szerethetek másokat úgy, ahogy Te. Szeretlek, Uram, hiszen Te szerettél előbb. Szeretném másoknak is megmutatni a szeretetedet.

Kérés: Lobbantsd lángra szívemet szereteted tüzével!

1. Új parancs. „Lehet-e a szeretetet parancsolni?” kérdi XVI. Benedek pápa Deus Caritas Est kezdetű enciklikájában. A szeretet nem puszta érzelem, hanem az akarat beteljesedése. Isten nem vár tőlünk olyan érzéseket, melyre nem lennénk képesek magunktól. Nem lehet arra kényszeríteni, hogy rokonszenvezzünk valakivel vagy beleszeressünk valakibe. Azonban dönthetünk úgy, hogy szeretjük ellenségeinket. Isten szeretetének a megtapasztalása arra késztet, hogy továbbadjuk ezt a szeretetet. Isten szeretett minket először: „Nem ti választottatok engem”. Isten szeretete olyan valóság, melyet a szentségekben és a létezésünkön való elmélkedésben élhetünk át legjobban. Ez a személyes megtapasztalás segít megérteni és továbbadni a szeretetet.

2. Örök barátok. A szeretethez hasonlóan a barátságot is sokan félreértelmezik manapság. A barátság több mint egy kölcsönös hasznosságon és tolerancián alapuló kapcsolat. A barátok szeretetet-titkokat osztanak meg egymással. A szeretet „az akarat és a gondolkodás egységéhez vezet” (Deus Caritas Est, 17). Mindannyian szeretnénk ismerni a barátunk gondolatait és vágyait, hogy osztozzunk azokban. „Az Isten és ember közötti szeretet története éppen ebben áll, hogy ez az akaratközösség a gondolkodás és az érzés közösségében növekszik, és a mi akaratunk és Isten akarata egyre inkább egybeesik: Isten akarata már nem idegen akarat számomra, amely kívülről kényszerít rám parancsolatokat, hanem az én saját akaratom, abból a tapasztalatból fakadóan, hogy valójában Isten közelebb van hozzám, mint én saját magamhoz.” (Deus Caritas Est, 17)

3. Kiválasztva arra, hogy gyümölcsöt teremjünk. Jézusnak kevés parancsa van, de azok mind a szeretetről szólnak: „Tegyétek ezt az én emlékezetemre”, „Szeressétek egymást”, „Szeressétek ellenségeiteket”, „Tegyétek tanítványommá minden népet” stb. Ez a szeretet-parancs természeténél fogva összefonódik Krisztus küldetésével. Arra lettünk kiválasztva, hogy szeressünk. Ha szeretetünk hiteles, Krisztus szeretetéből fakad és kész az áldozatra, biztos gyümölcsöt terem. Ennek a jutalma örök barátság Istennel. Másoknak tehát nem anyagi javakkal, vigasszal vagy akár barátsággal szolgálhatok a legjobban, hanem Isten szeretetének a közvetítésével, Krisztus üzenetének megismertetésével. „Krisztussal együtt nézem, és a másiknak ezért többet tudok adni, mint a külsőleg szükséges dolgok: a szeretet pillantását, amire annyira szüksége van. (Deus Caritas Est, 18).

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, olts szívembe folytonosan, növekvő vágyat arra, hogy a szeretetről szóló parancsaidat kövessem! Segítsd felismernem szereteted állandó jelenlétét az életemben! Indítson ez a felismerés határtalan szeretetre, mely nem fél mindannak az elvesztésétől, ami nem a szeretet.

Elhatározás: Ma a felebarátom és Krisztus iránti szeretetből segítek valakinek.