Pihenés az Úrban
2023. február 4. Évközi negyedik hét – szombat

Evangélium:
Mk 6,30-34
Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, menjünk a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy itt vagy velem. Tökéletesen ismersz engem, és gyengeségem, bűneim, tökéletlenségem ellenére szeretsz engem. Uram, köszönöm a szeretetedet. Ma minden gondolatomat, szívemet, akaratomat Neked adom. Alakíts engem akaratod szerint!

Kérés: Szűzanyám, segíts, hogy az Úr kegyelmével megismerjem és megéljem a keresztény szellemű nyugalmat.

Elmélkedés:

1. Gyere hozzám, ha elfáradtál! Jézus tudja, hogy tanítványainak kell a pihenés, miután visszatértek a hosszú, fárasztó missziós munka végén. Isten akarata, hogy szánjunk időt a testi pihenésre napi teendőink közepette. Jézus azt mondja apostolainak, hogy menjenek el mindannyian, vele együtt. A testi pihenés természetesen nem lustálkodás és henyélés. Nem arra szolgál, hogy elhagyjuk lelki felkészültségünket Isten és az Ő dolgai iránt vagy készségünket arra, hogy mindenkor megtegyük Isten akaratát.

2. Életünket adni másokért. Jézus arra tanít, hogy legyünk készek megtenni mindenben Isten akaratát, ami azt is jelenti, hogy legyünk készen másokat szolgálni. Milyen szép, amikor a család együtt pihen, és senki sem csak saját magára gondol, nem arra, hogy én mit szeretnék. Olyan kultúrában, ahol a szünidő semmittevést jelent, Jézus figyelmeztet: a keresztények számára a pihenés és a szórakozás nem zárja ki, hogy másokra is gondoljunk és szolgáljunk. Jézus együttérző szíve mindig tevékeny. Akkor is, amikor pihenni készül, inkább az emberek szolgálatára indul, amikor azok Isten Igéjét akarják hallani. Az én szívem is olyan, mint Krisztusé? Szabadnapomon is tudomásul veszem családom és barátaim testi, lelki igényeit?

3. Isten nagyobb dicsőségére. Van a nyugalomnak mélyebb értelme is, az, hogy átadjuk magunkat Isten dicsőítésére és ragaszkodó szeretetünk kifejezésére. Isten elrendelte, hogy a hét egy napját szánjuk az Őbenne való elnyugvásra, amikor szívünket, gondolatainkat Istenre irányítjuk, és kérjük kegyelmét a következő hétre. A vasárnap a keresztény ember számára a hét csúcspontja. Nemcsak azért, mert megpihen munkája után, hanem azért is, mert a vasárnap fénypontja a szentmise közös megünneplése, amikor felajánlja munkáját és saját magát az Atyaistennek. Az Isten-központúság kiterjed a vasárnapi pihenés egészére. Ekkor „a mindennapi gondok és feladatok megfelelő nézőpontba kerülnek. A nyugtalanító anyagi gondok helyett a szellemi értékek kerülnek előtérbe. A találkozás és beszélgetés nyugodtabb perceiben jobban meglátjuk a velünk élő emberek igazi arcát.” (II. János Pál: Dies Domini, 67).

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, segíts, hogy igaz nyugalmat találjak Benned. Te vagy minden jó forrása. Segíts, hogy munkámat és anyagi javaimat a lelki értékek irányába rendezzem. Segíts, hogy vasárnapom középpontja a szentmise legyen. És segíts felhasználnom a vasárnapot arra, hogy meglássam családom, barátaim, munkatársaim igazi arcát. Ők azok a lelkek, akiket Hozzád kell vezetnem, és akiknek szeretetére és szolgálatára rendeltél engem.

Elhatározás: Módot találok arra, hogy felkészítsem magamat és családomat a vasárnapi szentmise megünneplésére: elmélkedünk az olvasmányokról, összeszedjük magunkat, hogy korán érkezzünk Oltáriszentségben levő Jézus elé. Valamilyen jó cselekedetet végzünk, mint pl. betegek vagy idősek látogatása stb.