A kegyelem végső állomása és végleges győzelme
2023. február 3. Évközi negyedik hét – péntek
Szent Balázs püspök és vértanú

Evangélium:
Mk 6,14-29
Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Bevezető ima: Uram, hiszek Benned és minden tanításodban, melyet Krisztus és Egyházad által adtál nekem. Remélek Benned, mert tudom, hogy sohasem engedsz el magadtól. Csak a bűn szakíthat el szerető kezedből. Bár gyenge vagyok, bízom abban, hogy kegyelmeddel irgalmasan a közeledben tartasz. Uram, szeretlek, és minden vágyam, hogy szeretetem tovább növekedjen, mert sokkal többet érdemelsz, mint az a csekélység, amit nyújtani tudok. Tudom azonban, hogy irántad érzett vágyam elég neked.

Kérés: Uram, segíts, hogy szívem őszinte és igaz legyen!

Elmélkedés:

1. „János támadt fel, akit lefejeztettem." A lelkiismeret ítélete mindig megnyilvánul. Heródest üldözi bűntudata Keresztelő Szent János kivégzése miatt. Akik radikálisan elutasítják Istent, lehetnek bár hatalmasok, gazdagok, tudósok, tehetségesek, mégis a legnyomorúságosabbak a földön. Az életükben megjelenő igazi jóságot fenyegetésként élik meg, ami elítél, s ez meghasonlottá teszi őket. Mindez nem más, mint bűntudatuk kivetülése. Ilyen nagy hatalma van a lelkiismeretnek. Fájdalmas ítélettel sújtja az embert, még mielőtt a végső ítélőszék elé kerül. Krisztushoz hasonlóan mi is maradjunk csendben a világ Heródesei előtt, imádkozzunk, hogy megtörjön a kegyelemmel szembeni ellenállásuk.

2 „Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta”. Ha egyszer elszalasztod Isten kegyelmét, az nem tér többé vissza. Minden ember életébe, a gonoszokéba is éppen elég kegyelem jut ahhoz, hogy megmeneküljenek. Isten megadja nekik a megváltás lehetőségét szabad akaratuk keretei között. A felajánlott kegyelem azonban csak egy ideig tart, nem örökké. A kegyelem pillanatait nem szabad elszalasztani a lelkiismeret elhallgattatásával, ami által megmaradunk a bűnben és az életszentséggel szembeni ellenállásban. Heródes félt Jánostól, mert tudta róla, hogy szent ember. Bár vonzódott szavaihoz, de nem tett semmit azért, hogy válaszoljon rájuk. Isten kijátszásával nem lehet győzni. Heródes veszített, és megtámadta azt, akiről tudta, hogy szeretnie kellene. Ez a tragédia őszinteségre tanít minket és arra, hogy ne börtönözzük be Isten hangját a lelkünkben, hanem hagyjuk, hogy uralkodjék életünkön. Szabad akaratunkat arra kell használnunk, hogy válaszoljunk Isten szavára, törjük össze az önérzet vagy az áldozattól való félelem bilincseit, melyek a sötétséghez láncolnak.

3 „Lefejezte a börtönben” A végtisztesség, amit Krisztus felajánl hűséges apostolának, aki szilárdan szembeszállt a Gonosz ravasz provokációival, az a teljes részvétel a Húsvéti Misztériumban. János a megtérést hirdető tanúságtétellel kezdte, és a Krisztusban boldogok győzelmes reménységének tanúságtételével fejezi be. A vértanú haláláról gyönyörűen szól a Bölcsesség Könyve:
Mert ha az emberek szemében szenvedtek is,
a reményük tele volt halhatatlansággal.
Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek,
mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket.
Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta
és elfogadta őket égőáldozatul (Bölcs 3,4-6)
Bárcsak rálépnénk a hűség nehéz útjára, hogy „kevés fenyítés után” méltók legyünk a reményre, ami a „teljes halhatatlanság”.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, segíts, hogy állhatatosan hűséges legyek lelkiismeretemhez, küldetésemhez és a lelkek szolgálatához. Add, hogy ne féljek arra az útra lépni, amit készítettél számomra. Legyek olyan, mint aki meghalt önmagának, de éli az életszentség örökkévalóságba vezető útját.

Elhatározás: Kérem imádsággal Krisztus vezetését, hogy ne a magam akaratát tegyem, hanem Istenét.